Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna: Napló
Murawski Magdolna: Napló ...Az ún. „modern színház” avantgarde hagyományokból táplálkozó, extrovertált blablája, rémsége. A mozgás, a groteszk és csúnya mozgás túltengése a mondanivaló rovására, amit meg is fogalmaznak célkitűzés gyanánt. Ezt én nonszensznek tartom. A dráma legkifinomultabb formája épp az, amikor nem fegyverekkel s nem fizikai eszközökkel vívják a csatáikat az emberek, hanem a látszólag gyenge és semmi-anyagú szóval. A konfliktusok nagy szócsatákban játszódnak le. A szó a fegyver, az eszköz. Látszólag a semmiből keletkezik, egy leheletből, annak eltávozásából az emberi szervezetből. De a hatása azért tud akkora lenni mégis, mert az eredete nem a tüdőben, a hangképző szervekben, hanem a lélekben keresendő. A lélek szándéka az, ami megfogalmazza, fizikai síkra teszi őket, és minél nagyobb lélek teszi ezt, a rezdüléseknek minél nagyobb mestere, annál jobb a dráma... Ha a szó helyett a gesztus, a mozgás dominál, vagy a zene, a másfajta hangzás, a zörejek, akkor eltereljük a figyelmet a lélekről. A szellemi- lelki sík helyett a fizikain mozgunk, és a mellékszereplőket (gesztus, mimika, zenei aláfestés) tesszük meg főszereplőkké. Mindez torzításhoz, öncélúsághoz vezet. Valódi oka pedig az, hogy a korcsosító hatású ál-kultúrán felnevelt nemzedék, melynek jó színház helyett be kellett érnie ordibálással, káromkodással a színpadon (és az életben), színház helyett pedig többnyire TV-vel, abból is elsődlegesen a bárgyúbbnál bárgyúbb rajzfilmekkel, most fogyatékosán érkezett a felnőttkor, és ezzel az önkifejezés küszöbéhez. Mivel teljes értékű kifejezésvilágot, kifejezéskultúrát nem tapasztalt, hát próbálkozik azzal az eszköztárral, mely már a birtokában van. Ezért van az, hogy a televízió rajzfilm- és clip-világa megfertőzte a színházat is. Szegényke kommunikálni akar a villanypásztorral, azért nyúl annak az eszközeihez. Az eredmény pedig ilyen: mintha Arisztopha- nészt keresztezték volna Michael Jacksonnal... A kultúra... ...hazai lenyomorodásának okai elsősorban a kultúra képviselőiben keresendők... Nemcsak a már elhíresült nagyságokban, akik beérik a saját sikereikkel s nem gondoskodnak a szakmai utánpótlásról, hanem a kultúra fölött bábáskodó bürokratikus gépezetben is. Mindkettő vétkes abban, hogy a még közismertté nem vált tehetségeket sorra visszanyomja az ismeretlenség homályába, azaz sorra csak szellemi abortumokat produkál. Az egyik önkéntelen, nemtörődöm gesztussal, a másik tudatosan erre trenírozott stábbal, előre megfontolt szándékkal. Miért az ördögi gépezet? Mivégre működik így, önmagát is kasztrálva, utód nélkülivé, magtalanná téve? Nos, a választ erre én nem tudom. Talán meg kellene kérdezni azt, aki mindezt megtervezte vagy terveztette. Egymás ellen élni képtelenség. Túl azon, hogy roppant fárasztó dolog permanens háborút vívni a világgal, értelmetlen is. Elkövetője önmaga ellen dolgozik. Megfosztja magát a természetes szabadságtól, mivelhogy soha nem azt teszi, amihez kedve van, hanem az ellenfélnek visszaadandó revansok örök függvényévé süllyeszti magát... VII. évfolyam 1997. március hó * 1. szám 7
