Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Farkas Éva: „A figuráim viszontszólnak…”
„A figuráim viszontszólnak...” Farkas Éva beszélgetése Kiss Roóz Ilona keramikussal- Amikor ezeket a kerámiaszobrokat nézegettem, az jutott eszembe, hogy vajon az alkotójuk is olyan boldogjókedvű és harmóniát sugárzó-e, mint a tárgyai? Amikor kerámiákat készítek, végtelenül boldog vagyok. Még néha énekelek is közben, játszom az agyaggal. Ezért ilyen játékosak a szobraim. Szomorú figurát talán nem is csináltam életemben.- Az ilyen kerekded, kövérkés figurák nem is lehetnek szomorúak... Van nekem egy elképzelésem: egy emberi figura olyan, mint egy szépen megkorongozott korsó. Van hasa, van nyaka, van bugyra, és ezekből a megkorongozott vázákból alakítok ki embereket, állatokat, csoportokba mintázom őket. Azt hiszem, hogy a népi kerámiák vidámsága mutatkozik meg az én munkáimban is. - Nemrégiben egy távoli ismerősöm mesélte, hogy esténként, amikor szomorú, leül a szobrom elé, s elkezd beszélgetni vele, s a figura viszontszól -jól érzik magukat együtt...- Hogyan talált rá a műfajra, miért lett keramikus? Nem volt könnyű rátalálnom, hiszen amikor az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztem, textiltervező akartam lenni. De már a felvételi vizsgán rájöttem, hogy engem a plasztika jobban vonz; anyaga van, tere van, körbejárható. Sokat foglalkoztam a népi fazekassággal. Annak idején a Főiskolán szerencsére kötelező volt minden héten elmenni a Néprajzi vagy az Iparművészeti Múzeumba, bemehettünk a raktárakba, megismerkedhettünk a magyar népművészet, de az általános kerámia- és porcelánművészet legértékesebb darabjaival. Ez volt az az indulás, ami egész életemben kísér, hiszen mindig korongozott edényből indulok ki, hozzáépítek valamit vagy elveszek belőle, átlyukasztom vagy kis pöttyöt teszek rá és ezzel megjelölöm, hogy ez egy fej, két karikát rajzolok és akkor a szeme is ott van, gombócot teszek oda: amint megnyomom, az a szája.- Ki volt Önre a legnagyobb hatással? Amikor elindultam a pályán, Magyarországon három nagy keramikus volt: Gádor mester, Kovács Margit és Gorka Géza. Mindhárman mást csináltak, de mindhárman hatottak rám, mindannyiukból tudtam meríteni. - Kovács Margitot például igen nagyra becsültem, 54 VII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám
