Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Három szilveszter
valami ünnepet azért jelentett az otthonról kapott engedélyezett elemózsia. Ettől a hangulat is másként alakult. Az idó'sebbek emlékezni kezdtek, meséltek életük nevezetes évbúcsúztatóiról. Az ügyvéd hadifogsága szilveszteréről beszélt, a csontig lefogyott foglyok kabarét rendeztek a táborban és neki egy utcalány szerepét kellett játszania. Minden kelléket össze tudtak “szerezni” a vigassághoz, és az orosz őrök röhögtek a legjobban. A sikeres szereplésért 15 cigarettát és egy fekete kenyeret kapott. A lakatos, aki a börtönben is katonásan viselkedett, a Don-kanyarban szakaszvezetőként harcolt, mint egy gépfegyver-reteszállás parancsnoka. A fagyra, az éhezésre, a szenvedésre emlékezett, mert csak hárman maradtak élve a szakaszából és három órán keresztül nekik kellett tartani géppuskaállásukból az orosz áttörést, a nagy túlerőt. Még nagy vitézségi érmet és vaskeresztet is kapott ezért. De az ő számára ez a halál szilvesztere marad, míg él. Az egykori técsői jegyző egy olyan szilveszterre emlékezett fiatal gyakornok korából, melynek története minden cellatárs figyelmét felkeltette: A jó hangulatban eltöltött szilveszter-éjszaka még sötét, hideg hajnalán, úgy negyed háromkor, a kis vasútállomás teljesen sötét várótermében ült le melegedni egy fal melletti padra. Egyedül volt, de néhány perc múlva érkezett még valaki, aki ugyanarra a padra ült. A gyakornok érezte, hogy az utólag helyet foglaló egy nő. Hangulata még nagyon oldott volt, így közelebb csúszott a padszomszédhoz, aki nem húzódott arrébb és egyre merészebben kezdeményezett, a hölgynél. Végül, miután a vonat még messze volt, a pádon, ha kényelmetlenül is, minden szó és beszéd nélkül, nyilvánvalóan teljes nézet- azonossággal, megtörtént vágyaik kielégítése, majd a sötétben a gyors ruharendezés is. Szó nem hangzott el és a hölgy nesztelenül átült egy másik padra. A vonat érkezése eíőtt 15 perccel felgyulladt a váróterem világítása, s akkor a fiatal jogász meglátta a partnert, aki finoman mosolygott az orra alatt és becslése szerint lehetett vagy ötven éves. A mesélgetések közben persze mindenki visszatérően gondolt szeretteire, akiknek fájdalma és szenvedése még talán nehezebben viselhető, mint a rács mögé zártaké. Estefelé már csendesedett a cella és többen még imádkoztak is. Nem tudták, mit hoz a jövő, hány évet mér ki a bíróság. A vádiratok büntetési tételei egy évtől életfogytiglanig terjedhettek. A szorongó elmélkedéseket hirtelen megszakította a “Bató Eszter”, a közeli templom nagyharangja. Zengett, zengett a csodálatos harangszó, mély hangja fiiharmonikusaival csendre intett, és a hideg éjszakára tekintet nélkül kinyitották a desz- kazsalugáteres ablakot. A harang, a hagyomány szerint Bató Eszter ajándéka, ritkán szólalt meg, és most valami biztató érződött a hangözönből, mely a nyitott ablakon át áradt és a cella légterét is megremegtette. A miskolci börtön nagycellájának lakói ezzel a harangszóval búcsúztak 1957-től. Mátraszentimre, 1958—59. A busz lassan, küszködve a havas úttal, erőlködött fel a kapaszkodón Gyöngyösről 40 VII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám
