Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Három szilveszter
Éjfél előtt felértek a kilátóhoz. A csúcstól 20-25 méterre valakik valamikor a hóval borított tisztáson, száraz fatörzsekből, gallyakból egy óriás gúlát állítottak össze. Az egyik beavatott a szakszerűen előkészített gyújtóhelyet begyújtotta és perceken belül harsányan ropogva égett a hatalmas tábortűz. A fiatalok megbabonázva nézték a tűz varázslatát, de az idősebbek is csendesen, felszólítás nélkül helyezkedtek el a lángtorony körül. Az égbe törő lángok és szikrák, a gerjedő tűz sajátos zenéje valahova nagyon messzire vitte vissza a csapat lelkét. A cserkész-tábortüzek, a háború alatt a nagy orosz télben rakott, otthont idéző, melegítő tüzek, a Toldi pásztortüze és még sok-sok tűzrakás élménye összegződött ebben az emeletnyi tábortűzben. Az arcuk már pirult, egyre hátrább kellett lépniük, amikor a házigazda mutatta, hogy néhány perc múlva éjfél. Az embergyűrű, a régi-új barátokból, egymás kezét fogva összeállt a tűz körül. Éjfélkor az ősz erdész elkezdte a himnuszt, szívből, teljes hanggal énekelték az égbe törő lángnyelvekre egy sokszor meggyötört nemzet - akkoriban alig énekelhető - imáját. Megszorították egymás kezét, és a tűz csendesedő pattogása közben egy hitvalló vers néhány sorát mormogta a tanár turista: Hiszem, hogy szíve van e földnek Megérzi búnkat, örömünket S a mi szívünkkel egy ütemben Örökké magyarul dobog. Az a hír járta az egykori cserkésztúrákon, a két egri diák emlékezett, hogy a Bálványról, tiszta időben, a Magas-Tátra csúcsait látni lehet. Most bizonyosak voltak abban, hogy ezt a tüzet a Tátrából is láthatják 1952 utolsó éjszakáján. A termoszokból kitöltötték egymásnak a forró italt, koccintottak, az ősz erdész kívánt reménytelibb 1953-at a sokak számára keserves és kegyetlen 1952 után. A lángok lassan elültek, a tűzvarázs tovatűnt és a hideg szél is feltámadt. Nem beszéltek, elindultak lefelé, a tél, a hegycsúcs, a tűz és az emberi kézfogás élményével. Miskolc, 1957—58. A miskolci börtön legnagyobb cellájában a maximális létszám, 24 előzetes, várta tárgyalását és ítéletét 1957 utolsó napjaiban. Fele politikai, fele különböző „köztörvényes” ügyben kapta, vagy várhatta vádiratát. Volt kriptarablással, hűtlen kezeléssel, cserbenhagyásos gázolással, betöréssel vádolt, eddig büntetlen és visszaeső egyaránt. A politikaiak bűne mind a népköztársaság elleni szervezkedésben való tevékeny részvétel, vagy annak vezetése. Civil foglalkozásukat tekintve, az előzetesek között segédmunkás, mérnök, buszsofőr, ügyvéd, vendéglős, közgazda, vezérigazgató, vályogvető, egyetemista és más egyéb foglalkozásúak is voltak. Az év utolsó napja semmiben sem különbözött a többitől. A börtön rendje meghatározta a mosdás, a rövid séta, a 3 db. kübli ürítésének, az étkezéseknek az idejét. Pontosan lehetett számítani arra, hogy mi lesz az ebéd és a vacsora, mivel váltva vagy gerslis savanyú káposzta vagy sárgaborsó volt. Az utolsó napon is bejött a káposzta, de VII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám 39
