Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Három szilveszter
Három szilveszter Bánkút 1952—53. Az év utolsó napján Bánkút lejtó'i tele voltak, sízők, szánkázók vidám serege élvezte a félméteres havat, a szikrázó napsütést a tízfokos hidegben. Még nem léteztek felvonók, a lesiklás után oldalazva, léccel a lábon, vagy a léceket vállra kapva, egymás nyomaiba taposva kapaszkodtak fel az indulóhelyekre a sízők. Az akkori felszerelések szegényesek, amolyan „háborúsak”, még fehérre festett katonai sílécek, férnélek nélküli, primitív kötések, utcára is használt duráhel síbakancsok és posztó sínadrágok voltak többségben, luxusfelszerelés alig-alig tűnt fel. A hangulatot, a lejtőkökön száguldás örömét mindez nem befolyásolta, gyerekek és felnőttek önfeledt játékossággal búcsúztak 1952-től. A délután előrehaladtával ritkult a lejtőkön a sűrűség, lassan szedelőzködtek a túrázók, szürkület előtt indultak a családok, hogy az autóbuszokat elérjék. Csak a menedékházban éjszakázok fárasztották magukat tovább. Bandi, a házi szarvasbika időnként meghajtott egy-egy lányt a hóban, de csak szolidan ijesztgette az incselkedő hölgyeket. Leszállt az est, csikorgó hideg lett, a maradék, hegyen szilveszterező társaság is behúzódott a házba, ahol Gyuszi bácsi teája, forralt bora, a hazulról hozott sütemények és egyéb karácsonyi maradékok várták az igencsak elfáradt, kiéhezett szlalomo- zókat. Maradtak vagy harmincán, köztük hat diák, négy fiú és két lány, egyetemi hallgatók Miskolcról és Egerből. A házban levetették a meglehetősen átnedvesedett felsőruhákat, a jól betüzelt vaskályha közelébe teregették száradni, és megkezdődött az ismerkedés azok között is, akik még “újak” voltak. Ilyenek, mint kiderült, a diákokon kívül nem akadtak, mert a társaság tagjai régi Bükk-szerelmesek, akik túráikon télen-nyáron gyakran találkoznak. Természetesen ők alakították a hegyi óév-búcsúztató további programját is. Ok mondták az első anekdotákat, a Bandi szarvas vidám eseteit, majd a tangóharmonika is előkerült, s népdalokat, magyar nótákat énekeltek. A diákok csak figyeltek, ismerős dallamokba bekapcsolódtak, ha rájuk került a nótakezdés sora, az iskolában, a cserkészeknél tanult népdalokból tudtak kezdeni és nem maradtak szégyenben, elfogadva az idősebb turisták melegítő szilvapálinkáját a laposüvegekből. A társaság hangulata egyre szilveszteribb lett, jöttek a jó viccek, néhányan még politikait is megkockáztattak. Tíz óra után az öregek egyszercsak készülődésre szólították a nagyszobát és a kisszobát. ‘Tói felöltözni! Lécek nélkül megyünk!” A diákok még nem tudták, hogy mi következik, de öltöztek. Csak ketten maradtak a házban, a többiek lassan, libasorban indultak el az éjszakába, a ropogó hóban, egymás nyomában a Bálvány felé. A nagy hidegben fülükre húzva a sapkát taposták a havat, néha kitörölve szemükből a könnyeket. A kavargó szél itt-ott megállította őket, de az öregek elöl is, hátul is jól irányították a hóban vándorlókat. A hold nem, de a csillagok vigyázták a csúcsra törekvőket. 38 VII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám
