Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 5. szám - KÖZÉLET - Stirling György: Emberebb embert, magyarabb magyart
Stirling Oboörgg: Emberebb embert, magyarabb magyart 1947 fontos mérföldkő volt a magyar cserkészmozgalom történetében. Az 1944/45 évi összeomláskor a hazánkon átrohanó háború vihara több mint egymillió honfitársunkat sodorta nyugatra és a honvédség visszavonuló egységeivel, az azokkal együtt kiszállított levente-alakulatokkal, a kiürítési parancsnak engedelmeskedő közalkalmazottak százezreivel és az előrenyomuló szovjet csapatok elől jogos félelmükben menekülőkkel együtt számos aktív cserkész került a határokon túlra. Ezek között akadt számos cserkészvezető és cserkésztiszt, akikben már a menekült élet első hónapjaiban, a háborús viszonyok nehézségei közepette is feltámadt az igény arra, hogy valamilyen formában cserkészéletet éljenek, s ők voltak azok, akik még a menekülttáborok nyomorúságában kezdték keresni egymás kezét. Egyidőben több ausztriai és németországi lágerben is történtek tétova kezdeményezések, kezdetben természetesen csak illegálisan, hiszen egészen május 9-ig háborús állapotok voltak, majd az európai hadműveletek befejezése után a magyar menekültek egy vesztes ország állampolgárainak minősültek, akiknek tilos volt minden szervezkedés. A táborparancsnokokon múlott, hogyan értelmezik a szabályokat, de így is adódtak kínos helyzetek. Az amerikai zónában lévő egyik ausztriai tábor parancsnoka például maga elé citálta a cserkészcsapat megalakításával bajlódó két cserkésztisztet és felelősségre vonta őket a szervezkedés miatt. Azok megmagyarázták, hogy csak az Amerikában is honos cserkészetről van szó, ami ifjúsági mozgalom és hasznos elfoglaltságot jelent a táborban kallódó fiatalok számára. - Igen, de maguk kommunistává nevelik ezeket a fiatalokat. - A cserkésztisztek tiltakozására az amerikai ezredes megkérdezte: - Mondják csak, ki a névadója a csapatnak? - Hát Rákóczi - felelték azok. - Na látják, - így az amerikai. - Rákosi ma a kommunisták vezére. De minden nehézség ellenére itt is, ott is alakultak csapatok, és bár békeállapotokról még nem lehetett beszélni, mégis sikerült kapcsolatot teremteniük egymás között. 1945 őszén már több cserkészvezető adott egymásnak találkozót a plattingi menekülttáborban, és a megbeszélésen részt vett Kisbamaki Farkas Ferenc tábornok, föcserkész is. Az ausztriai Platting jelentette akkor a határon túli magyar cserkészet központját, ám akkor ez még nem öltött szervezeti formát, csupán annyit, hogy az egyre szabadabbá váló mozgás lehetőségeit kihasználva itt találkoztak több-kevesebb rendszerességgel a magyar cserkészvezetők és csapatparancsnokok. Ez annál is kézenfekvőbb volt, mert ebben a táborban élt a főcserkész, de itt keletkezett az a mag is - a "Hontalan Sasok" tizenkét tagból álló törzse -, amely körül később kialakult a szervezett cserkészmozgalom, s amiből 1947 nyarán, kereken ötven évvel ezelőtt megalakult a nyugati magyar Cserkészszövetség. Plattingban fektették le ennek alapjait és ugyanitt tartották egy évvel később az első külföldi Nemzeti Nagytábort, amelyen már tengerentúli csapatok is képviseltették magukat. Ugyanakkor ebben a táborban vette fel a külföldi időszerűvé, mert a kommunista diktatúra akkor már elérkezettnek látta az időt arra, hogy sok száz más nemzeti és vallási egyesülettel együtt feloszlassa otthon a cserkészmozgalmat is. A nyugaton létrejött szervezet ennek örökébe lépett és a névvel együtt átvette a szellemet is, hogy átmentse azt egy távoli jövőre. Ma már tudjuk: a száműzött magyar cserkészet pionírjai híven vitték tovább a fáklyát és érdemes volt őrizniök a lángot, mert a rendszerváltáskor jórészt abból táplálkoztak azok a picike tüzek, amelyek egymás után gyúltak ki a Hazában, meg a trianoni területeken, hogy általuk keljen új életre és támadjon fel poraiból a nagy múltú magyar cserkészmozgalom. Új Hevesi Napló 41
