Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Évfordulók
(*ujoröu(úh Különös, átmeneti korszak ez a mienk. Minden változó és esetleges, egyetlen szilárd pont vehető ki belőle bizonyosan: múlandóságmik, s hogy komoly erkölcsi alap Inján semmiképpen nem tekinthető a nagy korszakok egyikének ez a mai. Az ember tekintete ilyenkor ösztönösen a múltba téved, hátha ott található néhány kedves emlék, említésre méltó esemény. Nem büszkélkedhetünk olyan kerek évfordulókkal, mint a tavalyi Millecentenárium, de bármerre nézünk is, a figyelmünket nem kerülheti el valami: a kicsinek tűnő esemény mekkora hatással volt az utókorra. Száz évvel ezelőtt csendesen Egerbe költözött valaki, aki ennek a városnak rangot adott írói munkásságával. Eleinte szinte észre sem vették, de mikor a várostól földet akart vásárolni, az nagylelkűen megajándékozta az írót a Sánc egy darabkájával. Gárdonyi Géza megörökítette az egri hősök emlékét, a város pedig megőrizte őt szívében és emlékezetében. Százhúsz évvel ezelőtt megszületett egy gyermek, aki később a magyar irodalom legzseniálisabb költőjévé lett: Ady Endre. Jelenkora nem bánt vele túl kedvesen. Túl sok hántás, szidalom érte az érzékeny lelkű poétát, aki időnként el-elmenekült innen, majd ismét visszatért. Magyar volt, végzetesen és megváltoztathatatlanul. Százharminc éve különös békekötés született a negyvennyolcasok és a császári udvar között. Eztán már nem egymás bűnét kívánták emlegetni, hanem a nemzet jövőjén munkálkodtak. Jól vagy rosszul? Békésen. Akik éltek már meg háborúkat, tudják, milyen nagy dolog ez. Százötven éve, 1847-ben a magyar irodalom egyik legnagyobb love story-ja beteljesült: Petőfi feleségül vette Júliáját és boldogan élt vele, míg élhetett. Ugyanezen évben nyeri el a Kisfaludy Társaság díját legjobb barátja, Arany János, Toldi c. elbeszélő költeményével, mely nélkül már nem lernte ugyanaz a magyar irodalom. Petőfi másik nagy barátja, Jókai Mór ugyanezen évben kezdi el szerkeszteni az Életképeket. Száznyolcvan éve született Arany János, akinek neve és költészete "a klasszikus" értékeket jelenti irodalmunkban. Kedves barátja, Tompa Mihály is ez év szülötte, s bár őt kora nagyra becsülte, az utókor már kiejtette a költői triumvirátusból. Ugyanezen évben dolgozza át Katona József a Bánk bán-t, hogy végre színre vihesse. Jelenkora süketen hallgat és a legnagyobb közönnyel nézi végig nagy kortársa csendes halódását. Kétszáz éve a Dunántúlon bolyongott egy, kollégiumból kicsapott diák, az olykor víg kedélyű, máskor melankolikus költő, irodalmunk óriása, Csokonai Vitéz Mihály. A pozsonyi országgyűlés összegyűlt nagyurai nem tudtak neki egyetlen kötetre való kiadási költséget összeadni. Akkor, amikor vagyonokat kártyáztak el egy-egy éjszaka... Háromszáztíz éve Eger népe kiűzte a törököt a városból. A polgárosodási folyamat a következő században már megállíthatatlan. Számos építészeti emlék dicséri mindmáig őket és a korszakot. Kicsit visszatekintve a jelenkorba viszont meg kell állapítanunk, hogy a 90 éve született Apor Elemér, a város költője szerény visszavonultságban él. Túl szerényen is. Nem bánja ezt a város? Egy hónappal ezelőtt pedig egy egri festőnő, Korponay Margó rendezett egy kiállítást Budapesten, A Parlament Galériában. A kiállítást Pogány Ö. Gábor nyitotta meg. Bizonyára még számos évfordulót említhetnénk meg, de ezeknek egy része olyan szomorú. Mindig arról szól, hogy a jelenkor többnyire nem ismeri fel a nagy művészekben a művészi értéket és erőt. Átnéz rajtuk és csak a haláluk után döbben rá arra, hogy... Utána persze megbánja, de akkorra már késő. A megoldás pedig egyszerű lenne: érdemes általában megbecsülni a művészeket, mert sohasem tudni, melyikük él túl bennünket... 34 VII. évfolyam 5. szám - 1997. december
