Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Japán pedagógusok Egerben
3Japán pedagógusok ^geríiett Október elején fürge és népes japán csoport járta Eger utcáit. Szinte mindenhol megfordultak, minden nevezetességet megtekintettek. A keleti ember tudásszomjával tanulmányoztak végig bennünket, semmit figyelmen kívül nem hagyva, minden megtanulhatót megtanulva. Nagy feltűnést keltettek, ahol csak megjelentek, komolyságukkal, tanulásra koncentrált beállítottságukkal. Rendre végigjárták az iskolákat is. A folyosókon lebzselő diákok minden mozdulatát figyelő szemek és barátságos mosolyok kísérték. Keleti kollégáink ugyanis iskolai tanulmányútra érkeztek Egerbe. Általános- és középiskolákat látogattak végig, bemutató órákat tekintettek meg, a látottakat pedig mindig megbeszélték a magyar kollégákkal. Meg persze maguk közt, japánul. Már több napja itt tartózkodtak, mikor sikerült őket elérnem a Dobó Gimnáziumban. Egy konferencia kellős-közepébe csöppentem, ahol élénk vita folyt oktatási rendszerünkről, a tanárok helyzetéről, a megtekintett órákról és a diákok tanulási körülményeiről. A japánok igen aktívak voltak, csak ők kérdeztek, és minden kérdésükre választ kaptok. Voltak köztük naivnak tűnő dolgok is. - Van-e az intézményben tanári szoba? - hangzott el az egyik, nagy derültséget kiváltó kérdés. Hagyománytisztelő intézeteinkben ez természetes, ám van, ahol kabinet rendszerű a tanárok elhelyezése egy- egy iskolában. A japánok pedig nyilvánvalóan más külföldi iskolák ismerete alapján kérdeztek rá, nálunk mi a helyzet. Mivel angol szakos kollégák is voltak a delegációban, arra számítottam, hogy közvetlenül, valami közös nyelvet találva készíthetek interjút velük. Azonban csalódnom kellett. Azt a felvilágosítást kaptam, hogy ne is próbálkozzam, mert senki nem beszél jól nyelveket, ezért a japán tolmács segítségével tudtunk csak beszélgetni. A delegáció vezetője, Kazuhiro Hori úr készségesen állt rendelkezésre.- Hori úr, minek köszönhetjük a látogatásukat?- A Japán Kultuszminisztérium megbízásából érkeztünk Magyarországra, hogy a magyar iskolarendszert és az oktatási formákat tanulmányozzuk.- Miért éppen Egert választották tanulmányaik színhelyéül?- A kultuszminisztérium döntése volt ez. Mi kész programot kaptunk, nem mi döntöttük el. (Nyilván mint régi, nagyhírű iskolaváros jutottunk eszébe a jeles minisztérium programszervezőjének, gondolom magamban, de a válasz oly lakonikus, hogy lehetetlen továbbiakat kérdezni ezzel kapcsolatban. A kérdés persze tovább motoszkál bennem, de mindmáig nem tudtam rájönni, miért mi vagyunk a kiválasztottak.)- Hányán jöttek és melyik városból? Tokióiak, ugye?- Nem. Csak az idegenvezetőnk jött a fővárosból. Rajta kívül huszonhármán vagyunk és mindnyájan Gunma-Ken városból jöttünk. (Nem tudok mit válaszolni. Soha nem hallottam a városka nevét. Ezek után pedig érdemes lesz megkeresni a térképen, hogy viszonozzuk a barátságos gesztust: a távoli Japán lakói veszik maguknak a fáradságot és előkeresnek, sőt ideutaznak és tanulmányoznak bennünket!)- Mik az eddigi tapasztalataik a városról és az iskolákról?- Eger igen szép és csendes város. Kellemes, jó a hangulata, tiszták az utcák, rendezettek a terek. Barátságos emberek lakhatják. Az iskolákat tanulmányozva elmondhatom, hogy a diákok magatartása jó, eléggé fegyelmezettek. A gyerekek valahogy Új Hevesi Napló 31
