Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Dr. Koncz Lajos: A püspökkari szociális körlevél háttere és távlatai
Risztó szociális és egészségügyi helyzet Mondani sem kell, hogy e szerteágazó anyag gazdagságából tanulmányunk keretéből csak bizonyos érzékeltető kiemelésekre és néhol kiegészítő adalékokra, háttér-információra futja (igazából feltételezve a körlevél ismeretét.) A legmegrázóbb kétségtelenül a körlevél első témakörében elénk rajzolódó kép-„az elszegényedés folyamatáról” (hivatalos külföldi és hazai felmérések alapján pl. 1995-ben már megközelítően 3,5 millió magyar élt a létminimum alatt), a „hátrányos és nagycsaládos gyermekek, nyugdíjból élő, idős korosztályok nyomora, nőknél a művi vetélések számának növekedése, roma-lakosság, hajléktalanok sorsa), a magyar nép állandó, gyorsuló fogyatkozása, a lakosság romló egészségi állapota, a közbiztonság megrendülése, a korrupció mind szövevényesebb térhódítása... Ha ma volna az országnak Bánk bánhoz hasonló, országjáró, együttérző vezetője, többszörös joggal vehetné ajkára nemzeti drámánk panaszát: „Magyar hazám tájait bejártam, mindenütt csak bút és jajszót találtam.” De kevésbé „irodalmi” dokumentációnk is van, méghozzá bennfentes, illetékes körökből: pl. a leváltott Suchmann Tamás vallomása (Magyar Hírlap-interjú, 1996. XII:28.): „Soha nem gondoltam, hogy a demokráciában ártatlanul is vesszőfutásra ítélhetnek embert... De tudom, hogy sokaknak az érdekeit tapostam lábbal. Nem bánom meg soha, mert egy ország nyomorára akarják egyesek a maguk várait felépíteni.” Ezt a püspökkari körlevél így fogalmazta (15): „A gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek lesznek.” És ide kívánkozik még a 66. pontból egy megállapítás, hogy ti. „a politikusok, elsősorban a választott képviselők és a parlamenti pártok egy új (de gyakran a régi személyekből álló) elitet alkotnak, amely nem érzékeny a társadalom valódi helyzetére és problémáira.” Átalakuló gazdaság a ,,Vadkapitalizmus" szorításában „A felsorolt nehézségek és gondok szorosan kapcsolódnak Magyarország gazdasági életéhez, szólnunk kell tehát erről is, hiszen a gazdasági helyzet sok más területen megszabja cselekvési lehetőségeinket” - tér át a körlevél a 37. pontban a második nagy témakörre. A „gazdasági élet” c. fejezetben a következő problémák vannak tárgyalva, vagy legalább érintve, említve. A múlt öröksége és a világgazdasági helyzet szempontjából „a társadalmi és területi egyenlőtlenségek” (az ország nyugati és keleti fele), súlyos terhek a pártállami időszakból, melynél nemcsak a külföldi államadósságra kell gondolni, az infláció eddig megállíthatatlan folyamata, a privatizáció problémái, a fekete és szürke gazdaság elburjánzása, az adófizetők már-már elviselhetetlenné növelt terhei, a mezőgazdaság mélypontra jutása, a természeti környezet tönkretétele, stb. Ezen a téren a legsúlyosabb és legvitatottabb gond kétségtelenül a hatalmas, 20 év óta állandóan növekvő államadósság kérdése. (Ez alól csak az elmúlt év kivétel, amikor a nemzeti vagyon kiárusításából csak minimális csökkentést tudtunk elérni. De a jövőben miből törlesztőnk?) A problémát a 39. pont így foglalja össze (egyetlen hely, ahol az elmúlt időszakról nevesítve teszi szóvá a körlevél a felelősség kérdését): „A magyar pártállam diktatúrájának alapgondolata az volt, hogy a viszonylagos jólét fejében a lakosság ne avatkozzon bele a politikába és tűrje az MSZP hatalmát... Ennek megszilárdítása érdéVII. évfolyam 1997. március hó # l. szám 27
