Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - Szörényi-Bródy: Kőműves Kelemen
SZÍNHÁZ, TÁNC Rock-balZada a nycvU Ag/u.a Játékokon (Szörényi-Bródy: Kőműves Kelemen) Mikor a fenti szerzőpáros nevét meglátjuk valahol, egészen bizonyosra vehetjük, hogy különleges produkcióra számíthatunk. A gyökereiket és életük értelmét egyszerre kereső fiatalemberek, a 60-as és 70-es évek meghatározó egyéniségei, a "beat-nemzedék" nagyjai ezúttal sem okoztak csalódást a közönségnek. Megalkották a maguk Kőműves Kelemen-variációját, mely olyan szerves egységet alkot az eddig ismert népballadák világával, hogy úgy érezzük, voltaképpen nem történt változás: a mai zenészek mai nyelven mondják el a történetet, csupán a modem kori ember kétségeire, nagy életkérdéseire keresik a választ. Helytállás vagy megfútamodás? Pénz, gazdagság vagy becsvágy? Becsület vagy becstelenség? Az anyagi vagy a szellemvilág és a szellemi értékek világa vonz bennünket jobban, mikor életünk nagy döntéseit meghozzuk? Néha a látszat ellenünk vall. Máskor a tények is. Az alkotó ember munkatempója és munkamorálja viszont mindig szembesül a kortársak ellenkezésével, ellenérzéseivel. A konfliktus szinte a mindennapok szintjén adott, és ez nem volt másként a ma már távolinak tűnő időkben sem. Aki a munkáját műnek tekinti, a feladatát pedig életcélnak, az megszállottként dolgozik, önmagát és másokat sem kímélve. Társai lázadnak ellene és csak a ritka, sikeres pillanataiban szeretik, egyébiránt fojtott dühvei, néma ellenszenvvel figyelik, amit tesz. A hivatás viszont kényszerpálya: az öntörvényű ember nem tehet mást, mint hogy megcselekszi azt, amire feltette az életét. Feláldozza magát és másokat is. Például a szeretteit. Van-e jogunk a mások életével rendelkezni? S ha igen, elháríthatjuk-e magunktól a felelősséget a döntéseinkért? Erre és sok más kérdésre keresik a választ a mai ballada-verzió szerzői is. A kérdéseik pedig mintha nyitva maradnának, a nézők-hallgatók lelkében rezegnek tovább. Válaszolni késztetnek, és ez elől nem lehet kitérni. Szegény emberek meggazdagodási kísérletei... Nagy a kísértés, óriási a tét. Ha megfutamodnak, gyávának fogják tartani őket. Ha dolgoznak, naponta elveszítik a munkájuk eredményét, a felépített várat. Csak az emberáldozat válthatja meg őket. Kelemennek szigorú törvényt kell hoznia, hogy az embereit rávegye, maradjanak mellette és tartsanak ki vele együtt a cél érdekében. Dávid Zsuzsa rendezésében izgalmas, drámai feszültségekben nem szűkölködő színpadi művet láthattunk. Bár egy baleset miatt csak tizenegy kőműves léphetett színre, mégsem volt hiányos az előadás. A 60-as évek világát idéző fémállványzat képezte a díszletet, a kőművesek munkájának színterét. Egyszerű színpadképpel csak jó produkció érvényesülhet. Semmi nem vonja el a néző figyelmét, az előadásra kell koncentrálni. A rendezőnő a szinte csupa-férfi-szereplőgárda segítségével a férfiak kegyetlennek tűnő világát ábrázolja rendkívüli érzékenységgel. Mikor a férfiak szavaznak, abból törvénynek kell lennie. Mikor megküzdenek egymással, életre-halálra vívnak. És amikor áldozatot hoznak, annak az esik áldozatul, akit a legjobban szeretnek. (Csupán halkan jegyzem meg, hogy mikor egy nő hoz áldozatot, akkor önmagát áldozza fel, mert neki azt úgy illik.) Hüse Csabát szívébe fogadta az egri közönség. Az általa ábrázolt Kelemen vívódó, mégis igen kemény ember. Az a fajta, akitől mindig megkövetelik a sikert a társai. S ha 54 VII. évfolyam 4. szám - 1997. október
