Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - Szörényi-Bródy: Kőműves Kelemen
kudarcot vall, kegyetlenül bánnak vele, mind elfordulnak tőle. Bár azon a szinten, ahonnan ezek a hősök jönnek, tekintélyelv uralkodik, csak a legerősebb férfira hallgat a többi, ez a Kelemen az ambícióival, a becsvágyával tudja maga mellett tartani a többieket. Mindvégig ez sarkallja, s csak ezáltal győzhet. De vajon győzelem-e az, amikor mindent elveszítünk, s csupán a fénylő aranyak és ezüstök maradnak meg nekünk? Minden földi cél ezen árnyék alatt érvényesülhet. Csupán a lélek kincseit vihetjük magunkkal életünk végeztével. Ha ezt szétszórjuk és nem becsüljük a valódi értékeket, minden halál egy méltatlan porba hullás- lesz. Mikor dönteni kell, semmiféle áldozat nem tűnik nagynak, ha a mások becses holmijáról van szó. De minden más megvilágításba kerül, ha ugyanarról nekünk kellene lemondanunk. Vagyis a bennünk lejátszódó konfliktus lényege az, hogy természetes önzésünk és az intellektus diktálta önfeláldozásunk viaskodik egymással. A színen pedig egy cinikus Boldizsár (Kövesdi László) vív egy fanatikus Kelemennel. Boldizsár az, aki a lelkét soha nem hajlandó beleadni a munkájába. Csak a haszon érdekli, a többiek baja nem vagy csak kevéssé. O az, aki a sejtjei mélyén hordja a rettegést Kelemen sorsával szemben. Soha nem akar olyanná válni, mint ő, mert félti a lélek veszteségeit. Melyikük különb? Lehet-e egyáltalán különválasztani a sorsunkat a másokétól, a körülöttünk élő társakétól? Az egyik szégyene a másik szégyenévé is vált. A közös bűn senkit nem ment fel a felelősség vállalása alól. A társadalom ugyan felment, a bíró nem ítéli el a kőműveseket, mert hiszen éppen ő plántálja belénk azokat az embertelen ambíciókat, melyek nem kímélik a családunkat sem. Az emberi felmentést azonban mégsem kapjuk meg. A lélek ennél többet kíván. Nem az az igazi menekvés, ha nem ítélnek börtönbüntetésre, nem végeznek ki valakit egy embertársa elveszejtéséért. A történetet tovább kell gondolni, és önmagunk elől nincs menekvés. Dávid Zsuzsa karakteres, érdekes produkcióval lepte meg az egrieket. Szörényi Levente és Bródy János viszont "csupán" a tőlük megszokott formát nyújtották. Immáron élő klasszikusok. Új Hevesi Napló 55
