Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - M. M.: Népi táncosok találkozója a Dobó téren
cDtépí táncosok találkozója a ‘Dobó téren Az idei nyár jobban kedvezett a táncosoknak, mint a szabadtéri színház rendezőinek-előadóinak. Augusztus elején forró napok köszöntöttek a városra, utána pedig kellemes, langyos esték. Ideális programnak mutatkozott a Megyei Művelődési Központ műsorajánlata: több náció népi táncosai mutatkoznak be az egri publikumnak. A kedvcsináló belvárosi bevonulás után a város főterére érkeztek a táncosok, és rövidesen különleges hangulatot varázsoltak erre a kultúrára mindig nyitott, tágas térre. Szicíliai, izraeli, baszk észt és afrikai együttesek mutatkoztak be a Lajtha Néptáncegyüttes, a Nógrád, valamint a Matyó Néptáncegyüttes mellett. Az Antico Chiaramonte tánccsoport, amint színpadra lépett, máris igazi szigethangulatot varázsolt maga köré (lévén, hogy szigetlakok). Szilaj, déli táncok, büszke bevonulás, leány- és legénycsúfoló, szicíliai népdalok, kasztanyett- és zenekari kísérettel. Nagy fizikai állóképességet igénylő, temperamentumos táncok, vidámság, ünnep, az életöröm kedves áradása a fiatal teremtésekből. A fiatalság önmagában is szép, a felkészültség és tehetség pedig hatványozza a hatást. Minden együttes nemzeti zászlaja alatt vonult be, kellő méltósággal lobogtatva azt, de most senkinek nem jutott eszébe rosszra gondolni. Nemzeti szimbólumaink külföldön megkülönböztetnek berniünket másoktól, odahaza pedig az összetartozás érzését erősítik - nonnális körülmények között... Különös varázsa volt ennek az egyszerű és hétköznapi ténynek akkor, amikor egy évszázadok óta kisebbségi sorban élő kis nép fiai, a baszkok vonultak be és lengették úgy a zászlójukat, hogy még a hanyag megfigyelő is könnyűszerrel megjegyezhette ezt a különleges lobogómintát. Ugyanazok a színei, mint a mi trikolórunknak, mégis mennyire más! Mintha mi már elfelejtettük volna ilyen felszabadultan és büszkén lengetni aháromszínü selymet... Táncaik és zenéjük jellegzetesen mediterrán vonásokat mutatnak, ugyanakkor erősen hagyományőrzőnek tűnnek ruháikban és tánclépéseikben egyaránt. Egyfolytában szól az igen magas frekvenciájú pikoló, a hajdani egyiptomi és görög ünnepi síp utódja, a táncok pedig tengert és magas hegyvidékeket idéznek. Vidám körtánc és páros táncok, francia és provanszál hangulatot hoznak a Dobó téri publikum köreibe. Hátborzongató érzés nézni, ahogyan a fiatal férfiak kivont karddal vigadnak és ropják... az embernek önkéntelenül támad egy gondolata: talán még tánc közben is megtanulható a militarista szemlélet...? De nem, mégse. A művész soha nem azonos a politikussal, sőt. Egy hajós számot is előadnak. Leginkább koporsóhoz hasonlít az a láda, melyen a halász "beevez" a színpadra társai vállán. Nézem a ruházatát. A Mediterráneumban szinte természetes, általános viselet, a fehér halásznadrág, fehér inggel, rajta az elmaradhatatlan ünnepi piros selyemöv, piros kendő a nyakban, s hozzá - bizarr ötlet! - fekete frakk. A táncot pedig mezítláb adja elő a baszk fiú... Ez volt a Laguntasuna együttes Spanyolországból. Eltöprengek. Vajon a baszkok sérelmeznék, ha ezen soraimat olvasnák? Úgy érzik magukat otthon, mint mi valaha a Monarchiában, s aztán az Unióban? A jelen korszak az egyéni útkeresésről, elszakadásról, nemzeti érzések reneszánszáról szól - az egyén és a kisközösség szintjén. Ugyanakkor uniformizáló és egységesítő tendenciákról is - a magas politikai körök részéről. Igaz, a terrorizmus semmilyen szinten nem fogadható el. Az izraeli együttes, a Kaszarkfar Abalin meghökkentette az egri közönséget témaválasztásával. Beduin táncokat adtak elő, ugyanolyan népviseletbe öltözve, miközben fejük fölött ott lengedezett a Dávid-csillagos zászló. Mindezt a nemzeti megbékélés és egymás kultúrájának megbecsülése jegyében. Szép törekvés. Bár a napi hírek is ezt Új Hevesi Napló 51
