Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - M. M.: Népi táncosok találkozója a Dobó téren
igazolnák! Nos, a beduin táncokat kisérő beduin zene az európai fülnek kissé furcsán hangzik. Akár az arab zene, vagy bármely keleti zene, túl sok omamens hangban bővelkedik, és ezeknek gyakori ismétlődése egy idő után kissé fárasztó a mi dallamosabb hangzásokhoz szokott füleinknek. Mintha párszáz évet visszamentünk volna időben, és a törökkori Eger hangulatába csöppentünk volna. A dobpergés és a jellegzetes töröksíp kísérte a datolyaszüretelő körláncosok táncát, mely az olaszokéhoz hasonlóan jó fizikai felkészültséget igényelt és szép sikert aratott. A zenei választáshoz pedig csak egy gondolat: talán az izraelieknek a beduin zene épp olyan kuriózum, mint hajdanán nálunk a cigányzene volt, és amelyről - nem titkolhatjuk el - ma is mindenhol ismernek bennünket a világon. A Matyó Néptáncegyüttes a manapság oly divatos széki lassú és friss táncokkal szórakoztatta az egrieket. Felkészült, jó táncosok ízléses, szép előadása, fiatalok és még fiatalabbak egyaránt színvonalasan képviselték hazánk színeit. Az afrikai néptáncegyüttes viszont annál nagyobb csalódást okozott. Az est fő attrakciójának ígérkezett, mielőtt színpadra léptek volna. A vájt fülű egriek kíváncsian várták, milyen produkcióval rukkolnak elő a legtitokzatosabb földrész művészei. Nos, művészetről az ő esetükben beszélni nem lehetett. Silány színvonalú diszkózenére hasonló nívójú táncokat lejtett a ráadásul Gandhi nevét viselő alapítvány által delegált együttes, mely két néger férfiből és fekete, meg fehér táncosnőkből állt. A közönséget még az se dobta fel, mikor az énekes fiú ki akarta követelni maguknak a tapsot, nem éppen ékes magyarsággal: "Tessék tápsolni, ez Áffiká-buli!" Az előzmények után, a hamisítatlan folklór után vártuk az afrikai népzenét és népi táncokat. Mindhiába. Afrikai elemek ugyan elegyedtek a diszkózenébe, de hát hogy jön ez egy folklórműsorba? A rendezők nyilván nem tételezték fel, hogy a hangzatos név dilettánsokat takar. Fia Afrikára gondolunk, nemcsak a csodálatos növény- és állatvilág jut eszünkbe, a legelő zsiráfok és elefántok idilli képe, a méltóságteljesen járkáló és lustán heverésző oroszlánok. Mindez a gazdag burjánzás sok-sok lesüllyedt kultúra romjai fölött terem. Műalkotások nem maradtak fenn olyan nagy számban, mint az antik világ más kultúrái esetében, de amit ismerünk, az jelentős művészi értékekről tanúskodik. A zene és a tánc viszont az afro-zene elterjedése és a jazz népszerűsége révén világszerte ismert és közkedvelt. Igazi ínyenceknek való csemege, már ha az eredetire, a tiszta forrásból való zene- és tánckultúrára gondolunk. Igaz, az augusztusi előadás egy jellegzetes vonását megőrizte: vannak népek, melyeknél a férfiak és a nők nem táncolnak együtt. Nem ölelik át egymást tánc közben, hanem külön csoportokban ropják, miközben "szemlézik" egymást. Ez az egy ősi elem jelen volt ezúttal is. Az énekes doboló társával igyekezett kommunikálni, a lányokra pedig szinte ügyet sem vetett, hiába lejtettek körülötte, hiába invitálták a táncba. A közönség egy része végül elunta a hiábavaló várakozást, a diszkó nem kötötte le. Többen sarkon fordultak és méltatlankodva hazamentek. A nemzetközi néptánctalálkozó, mely az Agria nevet viselte, még három napig tartott, magyar, észt és perui folklór műsorral kedveskedve a zenebarát közönségnek. Igaz, ez utóbbi sem volt hamisítatlan perui előadás, lévén, hogy a mezőkövesdi együttes eredeti matyó fiatalokból áll, de ők olyannyira rajonganak a dél-amerikai zenéért, hogy csak ezt táncolják. A ruha stimmel, a dalok stimmelnek, még a tánclépések is, csupán egy dolog hibádzik a teljesség élményéhez: az a mélység, melyet csak az adhat meg a művészetben, aki abba a kultúrába született bele. Akár a nyelvtudás: minden megtanulható, szavak, akcentus, szokások, csupán az őket mozgató, motiváló eredettudat nem. Azért a jó szándék mindenesetre becsülendő. Közelebb hoznak hozzánk egy ősi kultúrát, mely valami titokzatos kapocs folytán rokonságban áll a mi népzenénkkel: a perui is pentaton zene. Akár a kínai. Az Andok muzsikája pedig rendkívül dallamos, kellemes hangzású is egyúttal. 52 VII. évfolyam 4. szám - 1997. október
