Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - KÖZÉLET - Ködöböcz Gábor: Ezredvégi remények és várakozások (kettős interjú)
Ezredvégi remények és várakozások avagy: eljön-e a szép új világ?... Beszélgetés dr. Újfciludi Lászlóval és dr. Loboczky Jánossal, az EKTF Fizika, illetve Filozófia Tanszékének vezetőjével Immanuel Kant 1784-es munkájában (Was ist Aufklärung?) a következőt írja: "a felvilágosodás nem más, mint az ember kilábalása önmaga okozta kiskorúságából" Jó kétszáz év elteltével meggyőződéssel állíthatjuk-e, hogy ez a folyamat lezajlott, s ennek nyomán az ember jó gazdája önmagának és a világnak? U.L.: Igen is, meg nem is. Az egész világ gyökeresen átalakult Kant óta. Sok akkori probléma ma már nem létezik, de helyettük újak keletkeztek. Azt hiszem, a 20. század együk nagy problémája a fejlődés óriási léptékű felgyorsulása. Az ember evolúciós-genetikai fejlődése ennél nyilvánvalóan jóval lassúbb, vagyis képtelen követni a külső világ (tudomány, technika, informatika, stb.) fejlődési ütemét. Például sokak szerint az ember szexuális attitűdjei ma körülbelül olyanok, mint a kőkorszakban voltak, amikor az átlag életkor 30 év volt; ez a technológiai fejlődés következményeként mára (Magyarországot kivéve) jó két és félszeresére nőtt. Az eredmény: a népességrobbanás, amely sok jelenlegi globális problémának (környezetszennyezés, nyersanyagforrások kimerülése, energiaprobléma) és az ezekből eredő háborús konfliktusoknak közvetlen, vagy közvetett oka. L.J.: Én alapvetően Kanttal értek egyket, aki az említett írásában arról is szól, hogy az ő korában még csak megindult a felvilágosodás folyamata, de még nem beszélhetünk felvilágosodott korról. Azt hiszem, ma is legfeljebb tart ez a folyamat, de nem fejeződött be. Egyébként is a 20. század diktatúrái mindent megtettek azért, hogy az emberek ne lábalhassanak ki a kiskorúságból. Ennek hatását a rendszerváltás óta is érzékelhetjük, hiszen Magyarországon széles körben lép fel a gyámkodó hatalom iránti vonzódás. Az egyre szaporodó környezeti katasztrófák arra intenek bennünket, hogy bolygónk türelme véges. Az emberbarát környezet persze környezetbarát embert feltételez(ne). Regionális szinten és világmértékben érzékelhető-e valamiféle szemléletváltás; vannak-e olyan jelenségek, amelyek bizakodásra adhatnak okot? U.L.: Vannak. A globális környezeti problémák és a természeti erőforrások kimerülésének veszélye stimulálólag hat a környezeti tudat fejlődésére. Ennek nyomán jött létre jó tíz évvel ezelőtt a fenntartható fejlődés eszménye és cselekvési stratégiája. Ennek lényeges alapgondolata, hogy a természeti erőforrásokkal történő gazdálkodás során nemcsak a saját generációnk, hanem a jövő generációk szempontjait is messzemenően figyelembe kell venni. Nem szabad utódainkat eleve elzárni attól, hogy az ő igényeiket kielégítsék majd: ez az alapelv távolról sem teljesült a közelmúlt évtizedek gazdaságpolitikájában. És sajnos, azt hiszem, ettől az ideáltól Magyarország ma inkább távolodik, mintsem hogy> közelítene hozzá. L.J.: Én azt látom, hogy a szavak, a megfogalmazott elvek szintjén már érzékelhető a szemléletváltás. Az emberek többsége, az államférfiak, kormányzati emberek döntő része belátta, hogy a puszta technikai-indusztriális fejlesztés visszaüt. Ugyanakkor a napi döntésekben a pillanatnyi rövidtávú érdekeket veszik elsősorban figyelembe, főleg olyan szorító gazdasági nehézségek közepette, mint amilyenek Közép- és Kelet-Európában jellemzők. Másrészt remélem, hogy a környezetvédelem ügye nem merül ki új technikák Kodöböcz Gábor: Új Hevesi Napló 45
