Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Krupa Sándor: Merengek Isten tenyerén
Táplálékuk nem egyfonna. Van lepke, amelyik virágporral él, van, amelyik virágnektárral. S ezek megszerzéséhez mindegyiknek megvan a maga különleges szerszáma: a csápja, szipókája. Mindkét táplálék nagy "erejű". Értékesebb a nektár. Az a lepkefaj él tovább, amelyik nektárral táplálkozik. De van lepke, amelyik egyszerűbb, sőt különösebb táplálékkal is beéri. Mert van, amelyik rothadó gyümölcs levében található cukorral táplálkozik, a másik meg állatok vizeletéből választja ki a cukrot. Hát nem igaz? Istennél minden lehetséges! Hiszen ő találta ki ezeket a különböző táplálkozási módokat. Mint mondottuk, speciális szagukról ismerik fel egymást a fajok, a nemek, sőt egyedek. Érdekes ebben a szagban az, hogy őket ez vonzza, nekik ez kedves, ugyanakkor azokat a madarakat vagy lepkéket, amelyek nem fajukhoz tartoznak, illetőleg pusztítják őket, taszítják, nekik kellemetlen! Mily egyszerű fegyver a védekezésre és mily egyszerű eszköz egymás felismerésére! így elűzi a nem megfelelő udvarlót, nem engedik a fajokat keveredni. Tehát Isten akarja, hogy megmaradjanak a különbségek, a fajok? Az embernél nem akarja? Megdöbbentő az is, hogy ők maguk ezt a szagot kilométer messzeségekről megérzik. így a nemek egymásra találnak. S amikor költözni akarnak, egy közösségben tudnak gyülekezni. Nem kell ezerfelé futárt küldeni, rádió, TV-híradást közölni: itt találhatsz meg, itt lesz a gyülekezés, innét lesz az indulás. Azt nem is firtatva, honnét, miből tudják, hogy mikor kell indulni s merre? Mennyi, de mennyi titok, de mindegyik egy-egy isteni csoda, ragyogó gyémánt az ő köntösén, palástján. Aztán, milyen lehet az agyi rész, az a szerkezet, amely ezt a messzi jelet is felfogja, hiszen az agyuk, az egész szinte tűhegynyi. Milyen büszke volt az ember, amikor végre korunkban kitalálta, hogy mobil telefonnal 50 vagy párszáz méterre telefonhívást tudunk küldeni drót nélkül. A lepke ezt évmilliók óta gyakorolja. Amikor a lepkék hernyó állapotban vannak, fa, bokor levelével táplálkoznak. Ez az állapotuk számukra a legveszedelmesebb, mert ekkor védtelenek a belőlük táplálkozó madarakkal szemben. De Isten ekkor sem hagyta őket cserben. Mondják, szőrösségük is védelem, sok madár emiatt nem fogyasztja őket. De egyik-másik lepkefajnak, különösen, amelyikről elsősorban most beszélek, van más védekező eszköze is. Olyan fa levelével táplálkozik, amelyikben méreg van, mégpedig az egyik legveszedelmesebb, a cián. A fa ezt a mérget azért termeli ki, hogy ezzel a leveleit védje a lombevő állatoktól, hernyóktól. De ez a lepkék hernyóját nem tartja vissza, mert neki nem árt! Különös ugyan, hogyan semlegesíti? Sőt nemcsak hogy nem árt, hanem a maga számára csinál belőle olyan speciális mérget, ami miatt nem eszik meg a madarak. Ez a méreg testük minden részében benne van. Azért, amikor levetik változó öltözékeiket, illetőleg tojásuk burkát, azt mindjárt megeszik, hogy máris védve legyenek. Isten nagyon jó emlékezőtehetséggel áldotta meg őket. Egész nap szinte milliónyi virág között járnak, keresik a táplálékukat, de még egyszer nem mennek bele abba a virágba, amelyikkel már egyszer próbálkoztak. Hogyan képes erre? Ez a tehetsége igen nagy hasznára van, mert nem járja a virágok százait, ezreit hiába, időt, erőt spórol. Egyébként táplálékában mindennap a legfrissebbet eszi, mert olyan virágból gyűjti élelmét, melyek csak egy napig élnek. Napnyugtára mindegyikük hazatér. Egy-egy ágon, mint tyúkok, csirkék a kakasülőn, tizenketten is ülnek. Virradatkor aztán mintegy vezényszóra mindenki megy munkára. Ami nemcsak neki hasznos, hanem azoknak a virágoknak is, amelyektől táplálékát veszi, mert amikor összegyűjti róluk a virágport vagy kiszippantja a nektárt, meg is tennékenyíti őket. Itt egyetlen cseresznyefánk van. Holott virágaitól roskadozott, mégsem lesz egy szem se rajta, mert itt nincs méh, darázs, bogár!!! Isten e lepkék csodálatos életét Új Hevesi Napló 27
