Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Krupa Sándor: Merengek Isten tenyerén
IbloIbT es tiidomámt Krupa Sáiidoi': Merengek Isten tenyerén Szent- János-lepkék Csak én nevezem így azokat a lepkéket, melyeknek bizonyos fák méregdús levelei nem ártanak. Szent János Evangélistáról állítja a régi hagyomány, hogy borba kevert méreggel akarták elpusztítani. De ő megáldotta a mérget tartalmazó kehelyt, és a borból a méreg kígyó képében távozott, neki pedig a bortól semmi baja nem lett. Teljesen úgy történt, ahogyan Jézus ígérte: "Akik hisznek, ha valami mérget isznak, nem árt nekik!" (Márk. 16.18.) Noha ezt Jézus nem ígérte állatoknak, lepkéknek, mégis közülük nem egy akad, amelyik Istentől bírja ezt a kiváltságot. Ha az ember számára nagy kitüntetés ez, akkor az állat számára is: Isten megkülönböztetett szeretetének jele. Olyan isteni jel, amelyen el lehet merengeni. Még nem volt hivatalosan tavasz, de már kint dolgozgattam. S mivel még nem volt itt az ideje, nagy meglepetésnek vettem, hogy kezemre szállt egy színes lepke. Mivel éjszaka éppen a méregmentes lepkékről olvastam, merengve néztem a tavaszt jelző tündér megjelenését. Hátha ez is a méregmentes lepkék közé tartozik? Meg akartam cirógatni, de a lepke könnyedséggel tovalibbent. Ő elszállt, ám a fölöttük való merengés megmaradt, imádságossá tette egész napomat. Hát hogy is van náluk ez a méreggel szembeni kiváltságuk, sőt másokkal szemben annak használata és gyártása? Ezeket a lepkefajtákat sok kedvezménnyel halmozta el a Teremtő Istenük. Már az is a velük való különös foglalkozást jelenti, hogy olyan színes-szépekké varázsolta őket, mint még az angyalait sem. Mert azoknak csak szép fehér szárnyuk van, de sohasem olvastuk róluk, hogy olyan százszínű is volna, mint a lepkéké, a pillangóé. Persze, hogy mindjárt kérdezem: miért teremtette Isten őket ilyen széppé, repülő virágokká? Ember, állat gyönyörködtetésére vagy sajátmagáéra? A lepkék gyönyörködnének tündéri külsejükben? Mert ruhájuk valóban olyan, hogy méltán versenyezhetnek embennintázta legcsodálatosabb emberi öltözettel is. És melléje Isten mily sok változatukat hozta létre, hiszen az egyik fajta nem olyan, mint a másik, fajta pedig 17.000 van közöttük. Tizenhétezer változat! Csak Isten lehet képes ily tobzódó változó minta kitalálására. Az a kérdés is társult emellé: ugyan van- e ennyi emberfajta? Az egész lepke szinte könnyebb a levegőnél, szellöcske tovalibbentheti. Tulajdonképpen csaknem semmiből áll. És mégis képes ezer és ezer kilométert megtenni, mert vannak vándorló lepkék is. Éppen könnyedségüknek köszönhetik. Felverekedik magukat olyan légáramlatba, amely céljuk felé megy s mint egy folyó vizére, ráülnek szárnyuk csónakjával s vitetik magukat a messzi világba. Csoportban mennek, mint a vadlibák, a fecskék, gólyák. S lehet, ők nem gágognak közben, hanem a maguk módján örömmel dalolnak. Vagy zsoltároznak, hogy Isten kedvükért légáramlatot is teremtett, olyan irtózatosan nagy hajót, amelyre a világ minden lepkéje is felülhetne egyszerre. A két nem annyira hasonlít egymáshoz, hogy az ember csak nagyon nehezen tudja őket megkülönböztetni. Maguk sem szemmel teszik ezt, hanem szagról, mert minden lepkefajnak és nőneműnek külön illata van. Az a gondolat kísért, az ember-nők nem tőlük tanulták-e el, hogy nemüket különféle illatokkal kell megkülönböztetni? Mert nem hinném, hogy fordítva történt volna. 26 VII. évfolyam 4. szám - 1997. október
