Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - Fiatal tehetségek bemutatkozása - Békefi Rita: Töredékek
BéKeFÍ RÍCA: Töredékek Sötét elhagyott város, mit láttam. Az utca sötét, sáros, hol jártam. De volt ott egy ház, melyben fény volt. Meleg fény. Abban a házban lakik Isten. Állok, te állsz, ő áll. Vagyok, te vagy, ő meghalt. Az ember űzve érzi önmagát, Ha felébred reggel, s látja, hogy üres a szoba, hol eddig fények gyúltak, S feléd kezek nyúltak. Hogy szerethessenek. Négy fal, ajtó, ablak: ház. S benne az, ki két kézzel tökéletesre fonnáz, Rádlehel, s kinyílik szemed. Ajtó mozdul, csikordul: te remegsz, Aztán csend, csak a zuhanás Le, a földi porba. Élet ez? Földbe tiporva? Miért siratod meghalt édesanyád? * Esőcsepp vagy könny mosta arcod fehér ráncos lelked Nézett rám üres szemmel a bolond. Te azt hiszed, boldog vagy. Van házad, pizsamád. Neki nincs semmije. Te a világban valaki vagy. Ő a Világ. Mikor azt hittem, hogy jó vagyok, megöltem egy hópihét. * A jegypénztárnál megváltjuk bűneinket... * Meghalt az anyja, O boldog volt. Ő bolond volt. Új Hevesi Napló 25
