Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Csak kroki
<S£nh lu'ohi Wcucpö Az én genezisein nem öt könyvig tartott, mint a Mózesé, hanem öt esztendeig, s azóta sem tudom, ki a különb legény a gáton ezen a téren: ő vagy én? 1949-ben elhatároztam, hogy drámaíró leszek. Nem a külsőségek, nem is annyira az irigyelt hírnév miatt, még talán a vaskosabb fillérek sem izgatták kedélyemet, hanem egyszerűen azért, mert tudtam, mint ahogy ma is tudom, hogy közölnivalóm akad a világgal: el kell mondanom gondolataimat, állítólagos eszméimet, amelyek az embereket esetleg jobbakká vagy magasabbrendű törekvésekre alkalmasabbakká teszik. A színpadi Írásra határoztam el magam, mert a cselekvés és a szép szó frigyéből reméltem világot teremteni, emberi küzdelmet, amelyből a vaksi ész példázatot és tanulságot nyerhet. Akaraterőm nem hiányzott, témát a történelem hol véres, hol még véresebb folyamából merítettem. Nem is egyszer és nem is tétovázva. Öt álló, illetve gyorsan elfolyó esztendőn át írtam vitéz jambusaimat. Bár számtani készségem a számsor kiindulópontját alig hagyja el, derekül állithatom, hogy az öt év alatt összehoztam hol géppel írva, hol kétségbeejtő betűimmel, azaz kézírással vagy húsz darabot. Mikor már azt hittem, hogy a párezer oldal gyakorlat feljogosít engem a köz elé történő kilépésre, közöltem magammal, hogy a Genezis, azaz a teremtés időszaka bennem és általam is lezárult, és mint annakidején, úgy most is befejezésképpen megszületett az Ember, akin munkálkodtam, és aki a földet meghódítja számomra. Adtam mellé nőt is, hogy a Rossz Szellemnek is akadjon dolga és az örök Háromszög felhasználásával a drámai hatás emelkedjék. Meg is áldottam volna emez éveket, de akkor jött a 9ícutc5td. Egyszerűen kezdődött, mint annyi minden a világon. A Nemezisnél talán csak a nátha bonyolultabb. Egy ószövetségi írásommal felkerestem az egyik előkelő színházat. A dramaturg azt válaszolta hosszas hallgatás után, hogy a darab sem hangjában, sem tartalmában nem mond újat, mert az különben is nem más, mint az Ezeregyéjszaka egyik jelentéktelen motívumának nem sikerült feldolgozása. (Gondoltam magamban, lehet, hogy a Sólyom-szívű dramaturg rosszul aludt, azért tévesztette össze az Ószövetséget az Ezeregyéjszakával.) Haragudtam is az ország első színházánál több évtizedet leszolgált Galamb-ősz bácsira, aki azt vallotta kézirataim olvastán a lesújtó válasz előtt néhány héttel, hogy: "Öcsém, téged csak irányítani kell, mert a színház neked való, te meg a színháznak való vagy!" Kicsit később egy nagyon nagy nyilvánosságot foglalkoztató egyesületnél adtam le más darabomat. Levélben és szóban (itt már eljutottam a személyes találkozásig) azt kérdezték tőlem, hogy milyen történeti iratokat használtam fel, honnan a verselés eredetisége, ki segített nekem. A kérdezés nem terjedt ki az újraoltási bizonyítványomra meg a nagyapai örökségem mennyiségére. Alázatosan jósolta nekem a Tekintély, hogy versben nem szabad írni manapság, mert legalább 200 esztendeig csak prózában írhatnak Pesten és Ugandában. Egyébként is válasszak olyan témát, amely stb., stb. Kért más darabokat is tőlem, kutatott bennem, akart velem valamit, végül is még két darabomat Új Hevesi Napló 15
