Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)

1997 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Vasadi Péter: Dohogás, Afrika (versek)

Afrika

íz s ízlelés cserbenhagyott.

Száraz, rongyos az ínyem.

Nem mozdul már kezem, egy döglegyet hogy ellegyintsen.

Égett farönk, feketedem. Üszkösödik a térdem.

Sebemben láncféreg zabái némán, mohón, kövéren.

Nem zárulnak már ajkaim.

Kirí fogam zománca.

Fájdalmam, mint gonosz vigyor vicsorít a világra.

Kegyelemből még rámsuhint bojtos tehénfarok, így búcsúzik jó állatom mielőtt földre rogy.

Flaldoklom. Senki sem segít.

Élek még s már temet világ önzése, ez a verhetetlen hadsereg.

Lehull a gyönge, elterül ennek törvénye van.

S én, félholt, engedelmesen tovább ölöm magam.

Utoljára lázát, tüzét most rád süti szemem és nézlek, nézlek, míg bírom: eszel s én éhezem.

14

VII. évfolyam 4. szám - 1997. október