Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Losonci Miklós: Hódolat Széchenyinek (költemény)
ütődik, kőoroszlánokkal itt a Dunán újra megszületik. Élteti a víz, az erő, az emlékezet, hódolat Széchenyinek. Elődje, társa Felsőbüki Nagy Pál sorról sorra rakva a téglát, létrehozták az Akadémiát. Tetté érik a gondolat, ébredni kezd újra álmos Magyarhon, föltámad. Föltűnik a Káli-medence, Taliándörögd, Vizsoly, Szilvásvárad, Egerszeg. hódolat Széchenyinek. Meggyesen csengős ökröt ütött agyon a mennykő, fehéren fénylik magasban Gyilkos-tónál Oltárkő. Minden utazás győztes gondolkodás, Toulon zegzugos utcáiban egykor Széchenyi járt. Velencében megszólította a Rialtó és a Doge-palota, vonzó távlat, a kiművelt emberfők sokasága. Sorban a többi város, a többi táj, a tenger, az Olimposz, Aachen, Marseille, Prága, Ostende, Zimony, Korinthosz, Balatonfured és Szmima, Firenze, Róma, London, Athén, Trója, érintette mohó szellemét, bővítette, gyarapította. Tett és gondolat, bozótos múltba, bimbózó jövőbe kapaszkodik az akarat. Messziről, szivárgó időből szólít a nemes gróf: Üres a telek, üres a kert nézd a példát Franyó István cseresznyefát ültetett. Csak az a jó, ami a legjobb csak az a szép, ami legszebb, gondolkodj, alkoss, hódolat Széchenyinek. Kánai mennyegzőről prédikált lila stólával a köpcös apát. Alig hallotta Széchenyi, a daliás vőlegény, fogta simogalón Seilern Crescencia kezét, már a zabolátlan Tiszára, a szatmári szilvafákra figyelt, hódolat Széchenyinek. Oltáron Szent Anna, Vérehulló Mária, Itáliából hozta Francin Péter Pál kéményseprő mester a naphegyi lankára. Ma a sarkon söröző hív a Zöldfához Új Hevesi Napló 5
