Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)

1997 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Losonci Miklós: Hódolat Széchenyinek (költemény)

és Julius Meinl, tüzel a nyár, muskotályt érlel, hódolat Széchenyinek. Énekszó, halk zene kíséri

tömjénillatban az esküvői menetet, szállnak a pántlikázott hintók,

hódolat Széchenyinek.

Kong Krisztinaváros ódon harangja, dombokon szőlő, otelló, saszla.

Kaszinó, hitel, vasút, egyetlen nemzeti akarat, nem hátra néz, aki férfi, hanem lobogva előre halad.

Nyarat ősz, őszt tél követ, hódolat Széchenyinek.

Tegnap még gróf, ma már a nemzet.

Önvádat is hordozott szívében, Selinda Meade, nemcsak üstökös, figyelt fénycsóvás eget, hódolat Széchenyinek.

Fogta markában százszor is a revolvert, mégsem, mégsem.

Dobi ingig várt, csak akkor és ott, cselekedett.- Fekete durranás, szivárgó vér, hódolat Széchenyinek.

Tettek királya szürkében ragyog, emberből óriás, a legnagyobb.

Viperák, skorpiók, Széchenyi kettészakított monológ.

Őrület-kígyók

körbefonták.

Roppantották, megfojtották. Laokoon-fópap Széchenyi István, kidőlt a cédrus magyar pusztán.

Fekete tűzben vergődött, gyehenna lángját hurcolászta, gyötrődve jutott az Örökkévalóságba.

Csönd lett,

zerge görgeti a követ. Csenevész cserjék közt ló poroszkál, hódolat Széchenyinek. Négy, öt, tíz, száz, millió magyar összehajol, ázott gyöpön a barázdában cinke dalol.

Masnival a hajában kislány szalad, bakon bajszos bácsi,

gyengéd ustorral nógatja a lovat.

Pipacstól tüzes a hegy. Hódolat Széchenyinek.

Új Magyarország, annyi vész, annyi jaj után végre, végre közboldogság.

Szent István király,

Hunyadi Mátyás,

Széchenyi szelleme újrakél. Századot temetünk

6

VII. évfolyam 4. szám - 1997. október