Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 3. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - Art Agria ’97 - Nyári játékok Egerben
színház, zene ART AÄM, "f? Szép ez a nyár. Igaz, gyakran esik az eső, de mégis... a hangulat az igazi, egri, speciális, semmihez nem hasonlítható. Mi, egriek szeretünk itt lakni, mások pedig szeretnek idejönni. Ahogy a rómaiaknak megvannak a műemlékeik, a gyakran önmaguk által lerombolt ókor-maradványaik, úgy nekünk is van egy ódon hangulatú kisvárosunk, „csupabarokk” belvárossal, számtalan templommal, várral és szűk utcácskákkal. Mikor eljön a nyár, a város leveti téli szemérmességét, zártságát és megnyílik a látogató, a mindenkori érdeklődő előtt. Előttünk, itt lakók előtt is. Eszünkbe jut, hogy egyedülálló helyzetünket a magyar városok között nemcsak műemlékeinknek köszönhetjük, hanem kulturális örökségünknek is. Gárdonyi, az egykori bevándorló olyan regénnyel ajándékozta meg jelen -és utókorát, mely mindmáig kötelező olvasmánya minden magyar gyereknek. Nekünk pedig olyan, mintha mindig is létezett volna ez a mü. Örökbecsű, értékes, mert nemcsak egy történelmi eseményről beszél, hanem hazafiságra és önbecsülésre nevel. Szóval a nyári pezsgés. Színház, koncert, vásári komédia a téren. Sörfesztivál és a bor ünnepe. Derű és ború, kinek-kinek vérmérséklete és hangulata szerint. Olyanok vagyunk, mint a Thália templomát jelképező két maszk: nem lehetünk meg anélkül, hogy egymást ekképpen ki ne egészítenénk. De ez az egymás mellett élés nem mindig harmonikus. A sörfesztivál és a vele járó hangzavar irritálta a békés egri polgárt. Nappal színes forgatag az utcán, vagyis a téren. Népzenész és népi táncos mulattatta a közönséget. A színes népviseletbe öltözött társaságba pedig egyre több kínai arc keveredett. A keleti ember rendületlen fenségével, rezzenéstelen arccal felmérték a piacot. Míg a helybéli kereskedő gyakran kitart azon szándéka mellett, hogy egyszer átrázzon bennünket, aztán lesz, ami lesz, ők szó nélkül megfigyelnek, alkalmazkodnak a helyi körülményekhez, rendelnek és eladnak, meggazdagodnak. Mi pedig maradunk, ahol voltunk. Illetve dehogyis... hiszen egyre csak süllyedünk. De nem is erről van szó. Ezek csupán csendes reflexiók önmagunkról. Végre ismét vannak nyári színházi előadások! És akik újra életre hívták őket, most a helyükön vannak, nem a kapukon kívül, mint tavaly. Új színpad is került a kultúra támogatóinak jóvoltából. Az égiek ugyan nem túl kegyesek hozzánk ezen a nyáron, több előadást és főpróbát is elmosott már az eső, de a küldetésünkbe vetett rendületlen hit nem hagy csüggedni bennünket. Várjuk az újabb produkciókat, és vidámak szeretnénk lenni egy kicsit, legalább egy-egy színházi este erejéig. A budapesti Közép-Európa Táncszínház pajzán komédiázásával nyitott az Agria Art rendezvénysorozat. A Paraszt Dekameron főként a fiatal közönséget vonzotta. Különleges élmény a nyelv híján szinte eszköztelennek tűnő előadásmód, a pantomim és a commedia dell'arte elemeinek keveredése, ugyanakkor a fiatalos fantázia és a műfajbeli invenció, egyáltalán maga a látvány. Tehetséges, fiatal együttesről van szó, és ahogy az nálunk már csak lenni szokott, kevés fellépési lehetőséggel, s feltehetőleg minimális gázsival. Teljesítményük viszont ezzel éppen fordítottan arányos. Minden Dekameron visszatérő szereplői a férfiatlan félj, akit a felesége előbb- utóbb "kénytelen" megcsalni, a naiv feleség, aki kedvesen enged természetes hajlamainak, azaz hagyja magát elcsábítani, a csalás megszervezésében aktívan részt vállaló anyós, aki Új Hevesi Napló 49
