Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Murawski Magdolna: Macskássy Izolda ismét Egerben
KÉPZŐMŰVÉSZÉT Wlurawski lílílagdolm: MACSKÁSAT IZOEBA ISMÉT EOTREEN Egy szeles, június eleji vasárnap délután Eger művészetkedvelő közönsége összegyűlt a Senator Házban, hogy köszöntse az immáron sokadszor idelátogató Macskássy Izoldát. Békés, derűs hangulatú képek várták a festészet szerelmeseit. Csendéletek, melyeket én inkább virágportréknak mondanék, üveg alá zárt, külön kis világok, virág- és termésszimbólumok, termékenység és szeretet, békés, harmonikus párkapcsolatok jelképei, melyek szinte egy tenyérben elférnek, a cseppben a tenger örök igazságát hirdetve. Pár lépés a kiállítótermekben és máris konstatálhattuk, hogy ezek a képek bármely polgári szalon ékeivé válhatnak, diszkrét hátteret biztosítva a mai élet valódi színterének, mégis figyelmet kérve értékes mondandójuk számára. A kiállítás háziasszonya, Cseh Andrásné azonban kiterelgetett bennünket a teraszra, mondván, hogy a fő attrakció ott vár ránk. Izgatott készülődés, rövid zenei "bemelegítés" után valóban porondra állt a művésznő és kísérője, Horváth Gyula színművész, aki a kiállítást megnyitotta. A konzervatív hűben álló egri közönség kapott is ízelítőt Macskássy Izolda és a mai magyar valóság kapcsolatából, a művészet és a finánctőke kénytelen-kelletlen egy térben való létezéséből, a búsmagyarság mindenkori viharaiból, a csakazértis-magyarság mélységeiből és magaslataiból. Nem tudtam, mi facsarta jobban az orromat: a nyárfák szállongó, bolyhos termései, a körülöttem dohányzók cigarettafüstje vagy ez a megnyitó-szerűség, melynek színskálája az el- csukló hangtól, érzelmekben fuldoklástól a fortissimóban szidásig terjedt. Valami csiklandozott és ingerelt, úgy éreztem, mindjárt megfulladok. Azért valahogy kibírtam, még azt is, hogy a furcsa hangulatban lévő színművész időnként úgy vélte, Munkácsy-kiállítást nyit meg. A műsor végeztével többen felálltak és szó nélkül távoztak a máskor oly otthonosan invitáló kávéházból. Mások döbbenten ültek vagy elképedten, szinte leforrázva szóhoz se tudtak jutni az esemény nyújtotta élménytől. Többen vitatkoztak. Volt miről. A képekhez visszatérve nem értettük, hol a kapcsolat a szeretet, megbocsátás, harmónia szimbólumai és az elhangzottak között. Igaz, mindnyájan magyarnak érezzük magunkat, akárcsak Macskássy Izolda és kísérője. De ezt sokféleképpen kifejezhetjük, méltóbb módon is, mint Eger főterének közepén ordibálva, másokat sokkolva, a békés polgárokat elriasztva a helyszínről és a vásárlástól. A Szózat eléneklése lehet szép, ünnepi és magasztos élmény, ha a megfelelő helyen és alkalomból tesszük. De ilyen bevezető után vulgárissá válik a legszebb gondolat, és inkább degradál, mint felemel az élmény. Ha van valami, amivel igazán ártani lehet a magyarság ügyének, az a szélsőségekkel való azonosulás, és az a meggondolatlan tett, hogy a saját nemzeti szimbólumainkat mi magunk gyalázzuk meg. Kinek ártunk, s kinek segítünk ezzel? Ez a meggondolandó, mikor nyilvánosan neki akarunk búsulni... 46 VII. évfolyam 3. szám - 1997. augusztus hó
