Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Martinovitsné Kutas Ilona: Nekrológ egy élőért…
Martinovitsné Kutas Ilona Nekrológ egy élőért - avagy - füstölgések a penész körül Nagyon hiányzik Farkas András és Csont Pista! Ezt különösen tegnap éreztem, mikor bonyolult szervezés után végre bejutottunk a Ferences templom altemplomába és megtekinthettük Kő Pál penészedő szobrait. A művész tárlatvezetése nagy élmény volt, csak kicsit lehangoló: szomorúan vakargatta szép istenes, királyos szobrairól a már június eleje, az ünnepélyes megnyitó óta rárakódott penészréteget. Az altemplomot és így a szobrokat a csin- nadrattás megnyitó után nem látogatta más csak, a nagy esőzések után betörő víz, és az új látogató, a penész. A szintén Heves-megyéből, Egerből elindult Antal Pista (rádióriporter, író, földrajz-rajz szakos tanár, a jelen kiállítás megálmodója, létrehozója, megszervezője, utóbb a kiverekedett szponzori támogatás akadozása miatt saját zsebből finanszírozója) szépen megírta a gyönyörű kiállítási katalógus-könyvben (ISBN 963 048272X, ára 300.-Ft, kapható a Tábornok házban és a Ferences templom sekrestyéjében): "Hazatalálás. Kő Pál száműzetése véget ért. Bemutatkozhatott végre szülőföldjén, álmai városában, Egerben, ahol szívesen tanult volna, ha származása és édesapja politikai szerepvállalása miatt el nem tiltják e tájról....." ' Kő Pál hazaérkezett ugyan, szinte egész életműve, az összes rajz, szobor, kisplasztika, érem, szoborállítási dokumentumfotó, térplasztika, relief itt látható a két kiállítóhelyen, - de mégse találkozott az egri néppel. A nyári Dobó téri Strauss estek egymást túlöltöző, zenekart, énekeseket túlharsogó, beszélgető, tányért és ékszert csörgető, "kultúrára éhes", de pezsgőre szomjas publikuma nem veszi a fáradságot, hogy utánajárjon, hol, mikor lehet megtekinteni Magyarország első szobrászának orruk elé tálalt szobrait. Hiányzik Farkas András, mert ő már három újságban megírta volna a megnyitó másnapján a méltatást, figyelemfelhívást, közölte volna pontosan, hogy hol, mikor, meddig tart nyitva a kiállítás, ki ez a Kő Pál, miket alkotott, miért fontos, hogy ilyen szerencsénk van, hogy itt megnézhetjük műveit, és nem kell elmenni ezért Rómába, Pestre, Hevesre, Erdélybe, a Felvidékre, Kárpátaljára, Gyöngyösre, Amerikába. Nagyon hiányzik Csont Pista, aki a Tábornok-házból kiállítótermet, müvészházat álmodott. Ha meg nem hal, talán már kiverekedte volna magának és a városnak, hogy legyen végre otthona a képzőművészeteknek a barokk értékeire oly büszke cívis városban. így a művészetek templomára érdemes épület földszintjéről csak éppen ideiglenesen lehetett kiseprűzni a bálás-ruhás-turkálótulajdonos újgazdagokat, akiknek egyik jeles képviselője dölyfösen utasított ki birodalmából minket június elején, mikor a helyi újságban jelzett, egy hétig nyitva tartó tárlatot akartuk megnézni: "Itten kérem nincsenek semmilyen képek!" Új Hevesi Napló 47
