Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)

1997 / 3. szám - KÖZÉLET - Ködöböcz Gábor: Beszélgetés dr. Koncsos Ferenccel (interjú)

hiszen ha nem az lenne, arra a kérdésre keresné a választ, hogy gazember legyen-e. Az emberek többsége tisztességes, és nem gonosz, még akkor sem, ha sok gonosz tettet is elkövethet. Tisztességes szándékból is következhet rossz eredmény.

De az esetleges gonosz tettek sem teszik semmissé a tisztességes embernek azt az egzisztenciális választását, hogy tisztességes emberként akar élni. Az ember szabad lévén saját maga kell, hogy döntsön a fenti kérdésben. Nem ruházhatja másra sem a döntést, sem a felelősséget.- Maradjunk még egy gondolat erejéig József Attilánál. Kíváncsi vagyok, milyen reflexióid támadnak a Levegőt című vers alábbi részletéről: "Óh, én nem így képzeltem el a rendet.! Lelkem nem ily honos.! Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, / aki alattomos.! Sem népet, amely retteg, hogyha választ,! szemet lesütve fontol sanda választ / és vidul, ha toroz."- Az elképzelt rendről szeretnék beszélni. Hiszen nap mint nap "rendetlenséget" tapasztalunk a világban, és ebből származik az a kívánságunk, hogy rend legyen. Tapasztalatunk azonban nincs olyan világról, ahol teljes rend vagy akár csak erkölcsi rend lenne. A rendet tehát mi emberek képzeljük el, vágyunk olyan világ után, ahol "tiszta erkölcs" lenne, ahol legitim a boldogság és a boldogtalanság.

Társadalmi közösségek világnézeti alapoktól függően különböző "rendek" ideális állapotok követését javasolják. Különböző, sőt egymásnak ellentmondó erkölcsök léteznek tehát egymás mellett, egyszerre. Az egyén személyes döntésétől függ, hogy milyen rendet fogad el, és milyen rend alapján és érdekében cselekszik.

Különböző moralizmusok állnak szemben egymással, amelyek nem jót vagy rosszat hirdetnek, hanem kivétel nélkül a jót fogalmazzák meg, csak különböző oldalról. Egy erkölcs egy másik álláspontjáról immoralizmusnak, erkölcstelenségnek tűnik. Az immoralizmus azonban nem AZ ERKÖLCSÖT veti el, hanem az erkölcs egyik vagy másik formáját, egy harmadik erkölcs érdekében. Az erkölcsi rend megítélése, elfogadása és követése sokkal bonyolultabb dolog, mint első pillantásra látszik. Hajlamosak vagyunk arra, hogy történelmi csoportok, mozgalmak, pártok világnézetét, történelmi küzdelmét és ellentétét egyoldalúan, elfogultan vagy fanatikusan ítéljük meg. Az egyik oldalt az erkölcs, a haladás, a jóság képviselőjének, a másik felet pedig mindezek ellenségeinek tekintjük. (Mint a politikai erkölcs, amely egy csapásra barátból ellenséget csinál és fordítva, ahogy pillanatnyi érdeke megkívánja.)

A világnézeti küzdelmeknek mindig is feltétele volt és lesz, hogy a küzdő feleknek határozott morális álláspontjuk legyen. A történelmi küzdelem dönti el, hogy melyik erkölcs maiadhat fenn tartósan, melyik állja ki a valódiság próbáját. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy az az erkölcs is kiállta a próbát, amely bukása ellenére képes volt reális történelmi, erkölcsi erőket megmozgatni. Mert erre is csak olyan erkölcs képes, amelynek van igazsága. Nem maga az igazság, de részben igaz.

Ennek belátása mai helyzetünk megítélése szempontjából sem lényegtelen. Nagy társadalmi változások idején a fordulatok jelentőségét csak az tudja igazán megérteni, a történelmi konfliktusok zavarában csak az tud eligazodni, aki tudatá44

VII. évfolyam 3. szám - 1997. augusztus hó