Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)

1997 / 3. szám - KÖZÉLET - Ködöböcz Gábor: Beszélgetés dr. Koncsos Ferenccel (interjú)

listája ismeretlen.) A válságból való kilábalás első lépcsője az, hogy az emberek rádöbbenjenek, hogy erkölcs nélkül hosszú távon nem lehet együtt élni, erőszakkal nem lehet erkölcsöt teremteni. Az erkölcsi válságok "fölülről" való megoldása kudarcra van ítélve. Nem lehet "bevezetni", ráerőltetni az emberekre egyetlen erkölcsöt sem. Kötelezően üd­vözítő erkölcsi dogmák bevezetése nem javítja meg az emberi kapcsolatokat. Az erkölcsi válság megoldódása azon az egyéni belátáson alapulhat, hogy emberséget csak emberségért lehet cserébe kapni. Ha azt akarjuk, hogy mások emberségesek legyenek hozzánk, nekünk kell elsőként emberségesnek lennünk másokhoz. Ez ma még nem mindenki számára nyilvánvaló. Most a rendszerváltozás folyamatában nehéz belátni, hogy nem az a változás lényege, hogy ha eddig nekem parancsoltak, akkor most majd én parancsolok - még erkölcsöt is - másoknak. Az erkölcs parancs bár, de belülről kell fakadnia, és nem másik emberre kell vonatkoztatnia.- Weöres Sándor szerint erkölcs csak egy van, az önmagad meg jobbítására való állandó törekvés. Meglátásod alapján milyen reális és kiküzdhető lehetőségek kínálkoznak arra, hogy jobbá és tökéletesebbé tegyük önmagunkat? (Végül is az lenne a cél, hogy ne legyünk tökéletlenek, nemdebár...?- Az erkölcs valóban önmagunk megjobbítására való törekvés. Erkölcsös­nek lenni annyi, mint önmagunkat létrehozni. Az erkölcs, mint maga az élet, foly­tonos küzdelem, önátlalakítás, örök nyugtalanság, állandó újat akarás. (Az erkölcs szavunk valószínűleg az erőlködni szóból származik.) Embernek lenni, vagy más­képpen szólva erkölcsösen élni minden korban különleges, életre szóló feladat. Tö­kéletlenségeitől megszabadulni mindenki számára nehéz feladat. Valamiért azok­hoz is ragaszkodunk. Nehéz helyzetünkben gyakran gondoljuk, hogy másoknak sokkal könnyebb az élete. Valójában mindenki számára csak gyötrődések révén, erős akarattal érhetők el az életcélok. Terveink nem lehetetlenségük miatt buknak meg általában, hanem akarás híján. Ha már nincs kedvem tovább "kínlódni" egy probléma megoldásával, azt mondom, nem bírom tovább. Valójában azt kellene mondanom, "nem akarom" tovább. Nemakarásom ideológiai köntöse lesz, hogy mások akadályoznak meg céljaim elérésében. Az önmegvalósítás lehetősége nem függ a kor nyomorúságától. Minden korban másként, de az emberség kiküzdhető volt és lesz is.- József Attila Két hexameter című versét idézem: "Mért legyek én tisztes­séges? Kiterítenek úgyis! IMért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis." Érdekel­ne, hogy számodra miféle üzenetet hordoz és miért megkerülhetetlen ez a két sor?- Az ember sok tekintetben különleges lény. A fenti sorokból két sajátossá­ga tűnik ki. Az egyik, hogy eszes lény, a másik pedig, hogy szabad lény. Az ember az egyedüli élőlény, amely tudja, hogy élete véges, hogy meg fog halni. A bizo­nyosan véges élet végső pontja azonban bizonytalan. Ezért az ember nem élhet akárhogyan. Mivel szabad lény, maga választja meg, hogyan cselekszik. Eszes lény voltából következően tudja, az erkölcsös és erkölcstelen embert egyaránt sújtja a sors. Ezért mindenkiben felmerülhet a dilemma, hogy érdemes-e tisztességesnek lenni. Bár hozzá kell tenni, hogy akiben a kérdés így merül fel, az már tisztességes, Új Hevesi Napló 43

Next

/
Thumbnails
Contents