Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 3. szám - KÖZÉLET - Ködöböcz Gábor: Beszélgetés dr. Koncsos Ferenccel (interjú)
zik. Emberi kötelékek választása egyúttal az együttlét valamilyen formájának választása, közösség vállalása, olyan közösségé, amellyel megoldható az egyes ember egyedi élete. A jó élet tehát életmód választását jelenti. Egy társadalomban egyszerre különböző életstilusok léteznek. A különböző életmódok nem rangsorolhatók, egyformán jók, mert közösségük tagjainak jó életet nyújtanak. A különböző habitusú egyének különböző életstílusaival szemben toleránsnak kell lennünk, mert az életstílusok valódi sokfélesége a feltétele annak, hogy mindenkinek legyen lehetősége a jó életre. Ezt nem ártana fontolóra venniük ma a másságot el nem ismerő szervezkedéseknek és intoleráns egyéneknek.- A Bethlen Gábor politikai életművéből sugárzó tanítás szerint nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet. Kissé szkeptikusan kérdem, hogy napjainkban vajon van-e készség és hajlandóság az üzenet befogadására?- Valóban igaz, hogy ami kell, az nem teljesíthető, hiszen a "kell" mindig az ideálist, az eszményit mutatja, amit csak ideális személyek, ideális körülmények között valósíthatnának meg. Az erkölcsi mérce oly magas követelményt támaszt, ami eleve teljesíthetetlen, de nem is azért van, hogy teljesítsük, hanem azért, hogy megmutassa az irányt, amerre a tökéletesedésre vágyó embernek haladnia kell. Az erkölcs nem azt követeli meg az embertől, hogy mindent megtegyen, hogy "szent" legyen, de azt megköveteli, hogy amit megtehet, azt megtegye. Konszolidált körülmények között is nehéz mindig az erkölcsnek megfelelően cselekedni, az emberek ezért gyakran elvétik a nomiát, bűnt követnek el, de bűneik után lelkifurdalást éreznek. Nagy társadalmi változások idején, történelmi határhelyzetekben az értékzavarokból keletkező erkölcsi válság során az emberek vétkeik után nem éreznek lelkiismeretfürdalást, sőt vétkeiket nem is tartják bűnnek. A 80-as években rádiós műsorsorozat foglalkozott az umbuldával, ami valójában lopás volt, de senki nem tartotta annak. Munkások beszéltek arról, hogyan lehet nyilvánosan, fényes nappal az ellenőrök előtt nagy értékű dolgokat állami vállalatoktól ellopni. Válság idején tehát nem arról van szó, hogy az emberek nem tudják, mi az értékes, vagy hogy nincsenek értékek. Azt mondhatnánk, léteznek "időtlen" értékek, amelyek koroktól, társadalmi rendszerektől függetlenül érvényesek. Nem kérdés tehát, hogy tudják-e a mai emberek, hogy milyen módon kell erkölcsösnek lenni. De zavaros történelmi korban mindenki előtt felvillan az erkölcs nélküli érvényesülés lehetősége, a "szerencselovagok" látványos és gyors sikereinek titkon vonzó példája. Be kell látnia azonban előbb-utóbb mindenkinek, hogy a morál nélküli élet csak ideiglenesen lehet sikeres, amíg vannak tisztességes emberek, akiknek jóhiszeműségét ki lehet használni. Mai korunk szerencselovagjai, bizonyos vállalkozói körök erkölcs híján géppisztollyal és kézigránáttal szabnak határt egymás cselekvéseinek. Vagy a rendeletek dzsungelében ügyeskedni kényszerülő üzletember az erkölcs lovagjaként boltja bejárat elé kifüggeszti a "tolvajok" listáját, akiket üzletében lopáson tetten ért. (Akik sikeresen loptak, azok 42 VII. évfolyam 3. szám - 1997. augusztus hó
