Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 3. szám - KÖZÉLET - Ködöböcz Gábor: Beszélgetés dr. Koncsos Ferenccel (interjú)
Ködöböcz Gábor: Beszélgetés dr. Koncsos Ferenccel, a filozófia tanszék docensével "... minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs..." (Berzsenyi) Napjaink morális mélyrepülése közepette talán anakronisztikusnak tűnhet a fenti idézet és a rákövetkező interjú, de - ahogy mondani szokás - akinek van hozzá füle, az úgyis érti, hogy "miről dalol a szél".- Huzamosabb ideje etikával foglalkozó tanáremberként tűiként határoznád meg az etikai tudat- és magatartásforma legalapvetőbb kritériumait?- Szókratész mondta, hogy az erényes ember inkább elszenvedi az igazságtalanságot, mintsem azt másoknak okozná. Megállapításának igazsága nem bizonyítható egyértelműen, hiszen az ellenkezőjéhez is lehet találni meggyőző érveket. Magától értetődően újra és újra felmerül a kérdés, hogy mi az erkölcsösség kritériuma. A modem kor "világába belevetett" egyének számára először a 18. század végén Kant próbálta etikájában megadni a cselekvés általános elvét, miszerint cselekvéseinkben a másik embert mindig mint célt, és sohasem mint eszközt szabd tekintetni. A kanti megfogalmazás azonban problematikus, mert a cselekvéshez üres szabványt, mintát ad, de nem segít a modern ember életproblémáinak megoldásában. A Kant utáni morálfilozófiái kísérletek sem tudnak olyan értékrendet felmutatni, ami határozott eligazítást nyújtana az embernek erkölcsi vergődéseiben. A 20. század végén Heller Ágnes szerint az erkölcsös élet feltétele vagy alapja két univerzális érték: az élet és a szabadság. A jó élet pedig három elemből tevődik össze: 1. a becsületességből; 2. az adottságok tehetségekké fejlesztéséből és e tehetségek gyakorlásából; 3. a személyes kötődések érzelmi mélységéből. A jó élet alanya a becsületes személy, aki más becsületes személyekkel együtt azért cselekszik, hogy megteremtse a lehető legjobb erkölcsi világot. A tehetségek ki- fejlesztése konstituálja az "életkonstruálást", hiszen az ember önteremtő lény. A mély érzelmi kötődések révén az egyes ember más emberekkel való kapcsolatában az emberi nemhez való kötődése fejeződik ki. A személyes kötődésekben a jóság egyesíti a tisztességes embereket az egyetemes szolidaritás kötelékébe. A személyes kötődések teszik nyilvánvalóvá, hogy minden egyes ember boldogsága a másik ember létezésétől, jóságától és boldogságától függ. Az erkölcsi létezés autonóm személyiséget kíván. Az autonómia azonban nem a hatalmaktól való teljes függetlenséget jelenti, hiszen ez az ÉN teljes elvesztéséhez vezetne. Az autonóm ember egyrészt saját elhatározásából alárendeli magát erkölcsi normáknak, maximáknak, vagyis erkölcsi hatalomnak, másrészt a személyes vonzalmak szabad választása révén a szeretet hatalmának veti alá magát. A kötelesség és a szeretet emberi sorsához köti az embert. Az erkölcsi lény nem szabadulhat meg emberi kötelékeitől, mert az egyedi élet az "együttlétben" gyökere Új Hevesi Napló 41
