Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Boros Anikó: Az út végén (elbeszélés)
^Boraó’ Sfinikó: Az útvéffén Az öregember az ablaknál állt - kémlelte az eget, varjak vonulását leste - nézelődött, múlatta az időt. Beesett szájával motyogott magában, beszélt valakihez. Lassan beesteledett. A szobát derengő homályba vonta a decemberi délután. Odakint apró pelyhekben megeredt a hó. Bámészkodott még egy ideig, gyönyörködött az ezüstös hóhullásban, aztán elunta magát. Fejében kusza gondolatok kavarogtak, kétségek gyötörték és ebből a káoszból számára nem volt kiút.- Valami baj lehet velem - gondolta, miközben gyertyát gyújtott és leült megszokott helyére. Mióta megözvegyült, esténként mécset vagy gyertyát égetett halott felesége emlékére. A csend és a meleg eIáimosítóttá. Réveteg tekintettel meredt a lángba, aztán elbóbiskolt. Csukott szemhéja mögött furcsa események zajlottak, filmkockák peregtek, mintha csak moziban ülne. Feketeruhás, fiatal nő képe jelent meg előtte, aki két kislány kezét fogva sietett valamerre. Majd egy szőkefúrtös fiúcska alakja bukkant fel a semmiből. A gyermek kétéves forma lehetett s egy nagy, hónaljáig érő, fekete katonai csizmában álldogált egy konyha közepén. Hirtelen fel sem ismerte, hogy ez az ő tulajdon fia! Aztán egy temetési menetet látott, ahol önmagát ismerte fel először a sokaságban. Megtörtség, szomorúság, gyász tükröződött ezen az arcon... Felriadt. Bambán körülnézett, hirtelen nem is tudta, hol van. A gyertya már jócskán leégett, a szobára sötétség borult. Az árnyak megnyúltak, ijesztővé váltak.- Jaj, mama, hol vagy? - sírta el magát az öreg. A kérdés még sokáig ott rezgett a levegőben, de válasz nélkül maradt. A halál gondolatát, az elmúlás tényét nem értette. Feldolgozatlanul cipelte bánatát, mely teherként nehezedett rá, de amelytől nem is szabadulhatott. Valóságérzete hiányosan működött, a dolgokat csak részleteiben látta. Időérzéke folyamatosan megcsalta, emlékezetében már csak a múlt létezett. Önálló gondolkodásra képtelen elméje, irányításhoz szokott lénye támasz nélkül maradt. Öntörvényű ember volt világéletében, aki csak és kizárólag a fizikai erőben és az anyagi világban hitt. 14 VII. évfolyam 3. szám - 1997. augusztus hó
