Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna: Napló
egész olyan, mint egy vendégjáték, meghatározott időre szól, mégis mindennap benne vibrál az a lehetőség, hogy közbe is jöhet valami, és akkor kíméletlenül visszarendelnek bennünket eredeti lakóhelyünkre. Elronthatunk, elhülyéskedhetünk valamit, a kis kisiklásainkat pedig nagyobb csúszások követhetik, olykor halálos esések... Szörnyű lehet annak, aki hazugságban él. Az igaz szó megtisztító ereje helyett a hazugságok szövevényei, melyekben ő maga, a hazug ember se tud kiigazodni. Gyakran annyira belegabalyodik, hogy egészen komoly bonyodalmakat kreál magának és a környezetének. Nemcsak betegségeket, hanem a mérgezettség légkörét. Elfojtást, pancser igyekezetét, hogy a külszín olyan legyen, mintha... Az igazság: rend, tisztaság, békesség. Ez az, amitől megfosztja magát az össze-vissza hazudozó, lódító ember... Monteverdivel méltatlanul bánt a szülővárosa. A nagy zenész ezt megoldotta azzal, hogy családostul Velencébe költözött, ahol mindig is megbecsült (és megfizetetett) muzsikusként élt. Velence kultúra és hírnév tekintetében a saját korának Párizsa volt. De hol van ma már Párizs is kultúra, kultúrközpontság tekintetében, bármihez viszonyítva...? Jelenkorunk a kultúra fölé helyezi a civilizációt, aztán álszent pofával, egekre hadonászva siránkozik, hogy mindez nem érte, hanem ellene működik... Az emberiség legfőbb baja a tisztánlátás elvesztése volt. De ez már csak következmény. A földi élet reménytelensége pedig abban áll, hogy ez a gyönyörű bolygó minden tekintetben egy negatív tükörkép: az ég negatív reflexiója. Minden, ami odafenn fennkölt és magasztos, itt földi anyaggá, sárrá-porrá süllyed... A konfrontáció nem az én stílusom. Agresszív természetű embereknek való. Persze, az én nyugalmam is jó valamire. Mikor a másik fél ideges, valósággal felbőszíti, ha engem derűsen mosolyogva lát. Ha valaki felvállalja a fehér oroszlánságot, akkor a következményeit is vállalnia kell... Az atomjaira széthullott világ... ...most újjászerveződési kísérleteket tesz. Mindenféle egyesületek, pártok és szervezetek alakulnak. Időnként meghívnak efféle összejövetelekre, s levélben közlik vagy bizalmasan megsúgják, mennyire fontos az én jelenlétem. Épp az enyém! Nyilván mindenki másnak ugyanezt mondják. Én türelmes ember vagyok, mindenkit meghallgatok, sok ilyen összejövetelen vettem már részt. Kész vagyok elismerni másoknak azt a jogát, hogy ízlésük és lehetőségeik szerint szerveződjenek, ha ettől jobb a közérzetük. De ugyanúgy elvárom tőlük azt, hogy elismerjék az én jogaimat is, ha én ebből ki akarok maradni. Többnyire annyiról van szó csupán, hogy pár idős úr lelkesen toboroz a nagy, nemzeti összefogásra, mindig újabb és újabb nevek és régi jelszavak alatt, aztán hazamegyünk és minden marad a régiben, a város éli az életét, mindig szigorúan “intra muros”. Mesterségesen machinált dolognak tűnik nekem ez az egész. Minél többfelé forgácsoljuk szét az erőinket, annál kevesebb figyelmünk marad a valódi machinációk megfigyelésére. “Röhögő zsinórok lejtenek néma, ördögi táncot./ Bár szabadnak hitted léptedet, láncot viselsz csak, láncot...” A fecskék a már felcseperedett fiókákat fürödni tanítják a patakban. A fecske úgy fürdik, hogy röptében leereszkedik a vízre és egy csobbanással hirtlen belemártja a hasát, aztán repül tovább. A fiókák még ügyetlenül repülnek, sűrűn verdesnek a szárVII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám 13
