Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Szokolay Sándor: „Levél-vázlat” Farkas Andrásnak, mely vázlat maradt…
Kedves Bandikám! A múlt hetekben kaptam kézhez a Hevesi Szemle 1986. dec.-i számát, amelyben „A rablólovag aranyai” c könyvemről írtál... Hamarább azért nem reflektáltam rá, mert olyan bizonytalan és zord volt az időjárás, hogy a posta amúgy sem pontos működését veszélyeztette... Azzal kezdem, hogy igen jólesett olvasni a pontos, találó, a lényeget meglátó soraidat. Cikkeidből az világlott ki, hogy közös a hullámhosszunk. Nemcsak érted, hanem „érzed” is azt az „ars poétikát”, amelynek a lényege: minden lehető eszközzel segíteni a népi kultúra „beemelését” az irodalomba. Az én viszonylatomban, spéciéi az ifjúsági irodalomba. Sajnos, valóban más látásmód is uralkodik a mindenáron való deheroizálás!..., de a mi sokat szenvedett népünknek, nemzetünknek szükséges, hogy legyen már végre! annyi öntudata és nem bűntudata, hogy felemelt fővel járjon!!! Lényeglátó, magvas cikkedet örömmel és köszönettel olvastam... Bízom benne, hogy lesz még egy pár könyvem, amelyet Te értékelsz... Adják az égiek, hogy így legyen... Jó egészséget, jó alkotókedvet kívánok baráti szeretettel: Baloqh Béni (író) B.pest, 1987. JANUÁR HÓ ,,Levél-vázlat” Farkas Andrásnak, mely vázlat maradt... Andriskám! Az Egri Zsoltár április 11-re teljesen elkészült! Ahogy sejtettem: kíséret nélküli vegyes karra kívánkozott, szólók nélkül! - „A mű mondja meg, mit akar!” - rég tudom... de csak az első formába öntés markolása-nyalábolása közben árulja el magát... merre húzza, hol a centrifugális, hol a centripetális erő. Azt is rég tudom, hogy a szöveg-dramaturgia és a zene-dramaturgia küzdelme még a tapasztaltnak is kiszámíthatatlan... Na de sorjában, Barátom! A vers - ha izzása, áthallása, hit és hazaszeretet ötvözetében azonnal meg is ragadott, - Időmértékes, lüktető verselése miatt a lehető legnehezebb zeneszerzői feladat! Kevés a „motorikádból” a kiút! Te már „megzenésítetted” a megírásakor... s ez sokszor kaloda! Kevés a „kötelezőből” való kibúvási lehetőség! Kevés a zenei szabadság! A vers verete: igaz ebben rejlik, de a zeneszerző kínlódása is... Ezért is, hogy ma alig-alig vállalkozik skandálható vers zenésítésére a kortárs-zene... A szabad versből gyúrható bármi... Na! Nerc adtam fel a dolgot egykönnyen... de megkínlódtam érte! - De tíz évig nem hagyom, hog> vers hasonlóan „belém-kalapáljon” - Magammal vittem NSZK—Svájci utamra, mert az else vázlataim igen sematikus Erkel-féle romantikára emlékeztető banalitásba vittek... A vers leigázó hatásából átcsaptam, hogy „majd én igázom le”-be... de az „ötszótagí sorok” parodisztikussá váltak... Egy segített: a polifónia... és a belső ismétlések... melyei 58 VII. évfolyam 1997. május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszár
