Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Szokolay Sándor: „Levél-vázlat” Farkas Andrásnak, mely vázlat maradt…
megtörték és megfékezték a megállíthatatlan lüktetést... és időnként „magyarítva” a verslábak ellen dolgoztam... A kontrapunktikus fugaszerűség persze „szöveg-orkesztráció!” A szövegbe bele-bele aprózó „szószaporulatok” csikorgóbbá tették s fékezték a „sietni- vágyó” főszöveg előrehaladását! A vezető szólam mindig az eredetit mondja... s alatta apró kis variáns szövegek lazítják, vagyis orkesztrálják a verset! Az „ünnepi órán”-ból bevezető zenét fabrikáltam mintegy „mozdony” fokozatos nekiduráló lendületbe jön! Mivel a vers erősen strófikus... kiválasztottam az első versszak alapján azokat a visszatéréseket, mely rondóként vissza-visszatérhet kis változtatásokkal, s így nem strófikus vagy ma már nem igen divatos refrént hoz létre, hanem variációs kisrondót a Couperin-féle couplés A- B-A-C-A-D-A+ Coda-forma trükkje kínálkozott görgetésre alkalmasnak. A16 versszakból végül csak kettőt hagytam ki (a 13-14.-et!) - s 9 befejezés előtt az első vers reprize szöveg-zene együttesében bizonyult legerősebbnek! Egy komoly változást eszközöltem csak, mely „kihagyhatatlan” poént kínált fel a zárósor alapján a „Most meg örökké” zenében kikényszerítette a csúcs- „mindörökké”-1! s az pedig az Ámen-t! így az „ahogy kell”-t hagytam ki... így lett hát=„Munka, imádság rendje feleljen Néked! Most meg örökké! Mindörökké!” Ez persze a zenével válik természetessé és emelkedetté... és egy 16 ütemes gyors ámen-kóda zárja a művet! A bizonyos alsó szólamokba variált orkesztrális szótöbbletek, melyek csak kíséretként- élnek = az „Égre emeljük” közben, ill. „alatt” „Ég fele zengve emeljük”, mely felett boltívesül az eredeti szöveg s hasonló a lüktetése is az „0, Uram-Isten ” alatt = „halld meg, ó, Uram IstenA „sok nyavalyát” is megkeverem hasonlóan „sok nyavalyánk köztszenvedénk...”. A„térdelElébed”-hez mellékszólamheterofóniája „térdel Eléd”, stb. A „nem panaszolnánk nagy sebeinket”-hez „sok vérző” társul a mélyben. A „megcsapatás” „kegyetlen ”-t kap hozzá s Nagy fiainkban „él még, él még... él a Magyarság" fokozata társul... A lázító sorokkal is gyakran visszaéltem! Négy-négy és fél perces a mű. Nagy nekilódulás az „Egrieknél”] A„szóljon a hangod!” a másik gejzír! E-dominánson kezd az A-tonalitású darab s A-Dúrban, maggioréban zár az a-moll rondó betetőzése! A Mélység—Magasság kontrasztra a „gyors fele” s a megállító sorvégi meditációkra ügyeltem. A „Kéri a nép is” alapján a Hit és Hazaszeretet motettája ez, archaikus-polimodális hangon, igen modulatív hangnemi csavargások ellenére! A 4/4/ 3/4- be vált időnként triolákba, szinkópákba, hogy az oroszlánodat művészi ketrecbe fogjam... Fogadd szeretettel... 8 oldalba kényszerítettem, hogy ne legyen sok a kottaanyag se! Baráti öleléssel: Szokolay Sándor zeneszerző (Lásd még erről a 29. oldalon is — a Szerk.) VII. évfolyam 1997.május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám 59
