Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Szemelvények Farkas András levelezéséből
Tisztelt Farkas úr, kedves Lupus! Lehetséges, hogy szakmánk körében e néhány sorom, vélt vagy valós etikai kérdést vetne fel. Elmélkedést indíthat az a kérdés: vajon illik-e megköszönni egy kritikusnak, esztétának azt, hajót, dicsérőt ír rólunk vagy velünk kapcsolatosan? Egyértelmű állásfoglalásom ennek kapcsán nincs, de az Ön, „Heves Megyei Hírlap”-ban velem foglalkozó írását meg szeretném köszönni. Köszönöm azt az élesszemű, tudós, de emberi felém fordulását, amellyel illetett. Megtisztelő figyelmét személyesen élem meg, de a színészre is vonatkoztatom. Sajnos a mi művészetünkből egyre inkább kifelejtik a színészt. Vagy banális, leegyszerűsített minősítésekkel kezelik. Nem így Ön! Nem utolsósorban meg kell köszönnöm a mostmár két éve irántam tanúsított, folyamatos figyelmét és hasznos tanácsait. Az Ön rám figyelése megtisztelő, de felelősséggel is tölt el. Lupus mércét jelent a számomra, jóindulatút, de szigorút. Remélem, a hozzám fűzött bizalmát soha nem kérdőjelezem meg. Kérem, hogy emberi fogyatékosságaimat, hibáimat tolerálja, mert azok mindenkiben megbújnak, de szakmai mulasztásaimat kíméletlenül bírálja! Még egyszer köszönöm! Segítse Önt a mi Istenünk! Tisztelettel: Venczel Valentin (színművész) Eqer, 1994. JANUÁRJA Kedves Bandi Bátyám! Most, hogy a kiállítást már leszedtük, a kellemes és kellemetlen izgalmakon túl vagyok, újra elolvastam azt, amit a képeimről (rólam) írtál. Biztosan megérted, hogy a megjelenéskor a feszültség és közelség miatt meglehetősen felszínesen tudtam csak felfogni írásodat. Ezt különösen most látom. Igen-igen jólesett mindenekelőtt a hiteles őszinteség, a keresettség teljes hiánya, mivel ez bizonyítja legjobban a kritikusnak írása tárgya iránt való bensőséges kapcsolatát: igaz szeretetét. Az elemzésből fakadó gondolatokra a festő csak annyit tudhat mondani, hogy ha beszélni kellene a képekről, nagyon mást én sem mondanék. Arról, hogy festő lettem, nemigen tehetek, s arról sem, hogy nem csábultam el ilyenolyanná. Ezért hadd szálljon az írásodban lévő minden tisztelet és dicséret a művészetre (vagy, ha úgy tetszik, arra, ami a művészetből még megmaradt). Baráti öleléssel: Jenő (Kishonty Jenő) (festőművész) Eqer. 1991. október 29. VII. évfolyam 1997.május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám 53
