Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Szemelvények Farkas András levelezéséből
Tisztelt Bandi Bácsi! Azért foglalom írásba az Ön iránt érzett tiszteletemet, mert sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy ezt megtegyem. Magamat mindig erős jelleműnek hittem, gondolatban sem hittem soha, hogy ez másként is lehet. Rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Amikor igénybe vettem az Ön segítségét, nagyon szánalmas és minden akaratom ellenére legyőzhetetlen kétségbeesés hatalmába kerültem. Ezt emberi gyengeségnek hívják, amire minden okom megvolt, mégis úgy érzem, hogy szégyenkeznem kell miatta. Önben megtaláltam azt az embert, aki visszaadta önmagamat. Hálás vagyok ezért a tettéért, mert mint mondta, a gyóntatópap szerepét is magára vállalta. 42 évesen még nem találkoztam olyan önzetlen emberrel, aki segítségét ilyen önzetlen módon tette volna, mint Ön. Kívánom Önnek, hogy még sokáig gyakorolhassa ezt a nehéz feladatot, erőben, egészségben. Magánéletében és családja körében is sok sikert és megbecsülést remélek, mert Ön az én szememben egy rendkívüli egyéniségnek számít. Tisztelettel: Törőcsik T.né (eqy üqyfél) Kedves András! Kéziratodat közvetlenül újabb kórházba menetelem előtt kaptam meg. és oda nem akartam magammal vinni, hátha elkallódik. / 1 jrházból 5 napja jöttem ki, és mert oda írógépemet sem vihettem magammal, itthoni ,stám félelmetesen felszaporodott. Legalább 30 levélre és lapra kellene válaszolnom, további 20-at telefonon elintéznem. Ezt késedelmem mentségéül írom. Kedves András, köszönöm az újabb meghívást, de attól tartok, én már csak az ismeretlen tartományba fogok utazni, honnan nem tért meg utazó. Féléve vagyok súlyos beteg, és bár fájdalmaim nincsenek, hihetetlenül gyenge és fáradékony, vészesen étvágytalan vagyok. Először július utolsó napjaiban mentem be a Kútvölgyi úti kórházba. Akkor víz volt a tüdőmben. Két nagytekintélyű professzor is meg akart pungáltatni, de én inkább kezelőorvosomra hallgattam, aki 20 éve ismeri betegségemet, és aki szerint a pungálás az én esetemben sikeres öngyilkossági kísérlet. Ezt a vele konzultáló dr. Besznyák István, aki az onkológia sebésztanára, szintén megerősítette. Gyógyszeres kezelésre a nívó november közepére eltűnt a tüdőmből, mely ugyanolyan állapotban van, mint mondjuk, három évvel ezelőtt. Sajnos, kiderült, hogy a nívó nem a betegség lényege, hanem csak következménye valami más betegségnek. A légzésem és a szívműködésem novembertől javult, de a gyengeség, étvágytalanság, stb. változatlan maradt. A tüdőgyógyász vese-tbc.-re vagy nyirokmirigy- tbc.-re gyanakszik, de biztos diagnózis nincsen. Tovább szedem a tbc.-antibioticumokat. Verseidről a következőket tudom mondani röviden, mert, sajnos, hosszan írni nincs erőm: Te kétségtelenül tehetséges vagy, de szerintem nem a helyes úton jársz, amikor ilyen hosszú költeményeket írsz. Ezeket folyóiratban lehetetlen elhelyezni. A legnevesebb költők esetében is legfeljebb részleteket közölnének az ilyen hosszú versekből. Egy vidéken élő, 54 VII. évfolyam 1997. május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám
