Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)

1997 / 2. szám - Farkas András: Fogom magam

S ha mégis! Bármilyen roham Zavarna meg, én boldogan Bűnhődöm, mert a bűntudat Bánattal jár, zálogot ad,

És én kiváltom, zár alá Teszem, hogy benn kiáltaná, Amit mindig kell hallanom, Derűsebb éjszakáimon,

Mert hog alanyi alapon A földi létet vallatom,

S ha helyeslik a jelzetek,

Ritkán fellélegezhetek,

Mert engedik megsejtenem Hogy moccanás csak mindenem, Alanyi alap és kalap,

S a gondolat, ahogy szalad,

Ajtót nyit, széttár ablakot, Híreszteli, hogy itt lakott Valaki, innen ment tovább,

Vitte nem-létező magát,

Mert aki itt gondom-bajom, Hálátlanul nyomnak hagyom, Viselje el a Végtelen,

Rejtse el mély redőiben

Azt a születő másikat,

Akit a vágy, az áhítat Terel-térítget nyugtalan Hittel új vonzataiban,

Takarja-védje kalapom Távol szerzett jogalapon, Téren-időn utazzon át Itt-ott találva rokonát -,

Vagy közösségi alapon Más vigye el a kalapom,

Én itt kapjak ítéletet, Ahogyan elrendeltetett?

1992. május

VII. évfolyam 1997.május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám

45

A család és egy barát... Unokájával a ,,kisdobótéri" Szenátor Ház teraszán (felső kép Fia és menye (jobbról)