Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Farkas András: Fogom magam
Farkas András: Fogom magam Csakis alanyi alapon Fogom magam, a kalapom, Veszek jegyet, lélegzetet, Máris vígan leléphetek. Lábon, vonaton, vagy buszon, Nem is ezen vitatkozom, Elémbe jár az útvonal, Mindig remélt csodáival. Bár tudhatom, csak képzelet Felhője száll az út felett, Mindennek és a semminek, Képei rendkívüliek, H rajtam áll. S én festem is, Ahogy vadül eló'revisz, Megírom a lépéseket S a célt a haladás megett. Más kérdezi, minek, hova? De én nem figyelek oda, Bent létezik irány, terep, És az idő engem szeret, Nem szerelemmel, bár van úgy, Hogy mellém állít két tanút, Akik tépik a fülemet, Az érzést hallani lehet, Megfogni, hinni, szótlanul Tapasztalni, mi, mért puhul A munkánk kínjai alatt? Hová húz ez a vonulat? Örömöm olykor féktelen, De nem is egyszer beleleng Komorló ismeretlenek Homálya, - mikor és kinek? Ki küldi? És miért riaszt? Mi lenne a való-igaz? Vagy múlik, elszáll szótlanul, Mi szerepében elbutul? 0, szent igék! Csak kérdezek, Pedig van az emlékezet, Csak hagyni kell, dolgozza át, Gördítse a gondot tovább! Mellettem többször elhalad Néhány kísértő rém-alak, Tolakszik inkább, nem köszön, Hátha beléjük ütközöm. Ám én vonulok utamon, Indokot sem kell mondanom, Nem kérhetik, hisz bárki más Utálja a vitatkozást. Ha helyén értettem magam Idáig, nem kértek sokan, Hogy társulhassanak velem?! Pedig ma Nap süt, van jelen! Csakis alanyi alapon Hordom hát saját kalapom, Használom lelkem és fejem S az arra szolgáló helyen Mégis azt el kell mondanom, Sorsom nem púp a hátamon, Testrészem, főleg eszközöm, Hasznosítom kézen-közön. Elémbe jár az útvonal Letakart buktatóival, Lábam, hitem is óvatos, Ballag, nem ugrál, nem tapos 44 VII. évfolyam 1997. május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám
