Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Patkós Attila: Egy nem mindennapi temetés
Moliére-nek mindezek ismeretében a Szent Eustache templomban lenne a helye. Nem csupán azért, mert az anyakönyv tanúsítása szerint 1622. január 15-én ott hullott keresztvíz a fejére, nem is azért, mert az édesanya rendszeresen kézenfogta gyermekeit és úgy ment a plébánia templomba, hanem azért, amit az ő egyszeri és megismételhetetlen földi pályafutása sugallt! Ugyanis ha egyszer venné valaki magának a fáradtságot és azzal a céllal olvasná el tüzetesen a z egész ránk maradt életművet, hogy azokban szenlséges elemeket keressen, akkor ugyancsak nagyrácsodálkozásokban lenne része, ugyanis lépten-nyomon tetten érhető, csak akarni kell felfedezni, melyek is azok a szentséges motívumok, amelyek a teológiai aspektusból is kristálytiszták. Ugyan mitől lett volna más a szelleme, csak azt adhatta, amit ő is kapott a családban, az eklézsiában, valamint taníttatásának színhelyén abban a nagyhírű líceumban, mely Nagy Lajos nevét viseli mindmáig, s melyet még a jezsuiták alapítottak a XVI. század derekán a Sorbonne mellett. Márpedig a jezsuiták elismerten és elvilalhalatlanul nagy tanító rend volt! így nem meglepő, hogy ugyanaz a rangos líceum bocsátotta szárnyára Voltaire-t, Robespierre-t, majd Delacroix-t és Victor Hugót. Megfellebbezheteden tény, hogy egyházi átok sújtotta a Tartuffe előadóit és nézőit. Cseppet sem meglepő, hogy az érsek után a papság is egyenesen , feszítsd meg”-et kiáltott a szerzőre és legszívesebben máglyára küldte volna, s hamvait a szélrózsa minden irányába szétszóratta volna. Ez a vad fanatizmus kitörése koránt sem volt megmosolyogni való dühöngés abban az időben, hiszen ha visszapörgetjük a történelem lapjait beláthatjuk, hogy nem is régen Párizs terein fel-fellángoltak az eretnekemésztő máglyák... Az éj leple alatti temetés, a hantnélküli megjelölhetetlen sírhely is csak azt célozza, hogy soha senki ne találjon a földi nyughelyre. így aztán amikor száztizenkilenc év múlva a nagy forradalom idején megjelentek a megbízottak, hogy Jean Baptiste Moliére maradványait kiássák és átvigyék a Pantheonba, sírjának helyét már senki sem tudta pontosan megmutatni. Ámbár valakinek a csontjait kiásták, de senki sem mondhatja bizonyossággal, hogy azok a nagy poétáé voltak. A megtiszteltetésben valószínűleg egy ismeretlen ember részesült. Amikor 1804-ben megnyitották a Pére-Lachaise-i temetőt, La Fontaine mellé állították fel az oszlopokon nyugvó márvány szarkofágot. Az évszázadok sötétjében elsüllyesztett koporsó így állandóan a szemünk előtt lebeghet. Kegyeletteljes emlékeztetőül. VI. évfolyam 1996. június # 2. szám Körtvélyessy Magda: Tájemlék — Kuba
