Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 2. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Tépelődések
az importból táplálkozó szórakoztató ipar, a filmforgalmazás, a videotékák kínálata és a szinkronizálás folyamatos támadása a magyar nyelv, a szép magyar beszéd ellen. Amikor a televízió főműsoridőben közvetít filmeket a trágár és ocsmány beszéd reklámjaként. Ezután hogyan oktassanak és neveljenek az iskolákban szép beszédre és kulturált magatartásra. Azt hiszem oldalakon át lehetne még sorolni a jelenségelemeket, feltételezett és tényleges okokat és esetleg mentségeket. Alapvető' gondunk mégis az, hogy fiatalságunkat általunk már kivédhetetlen erőszakra ösztönző hatások érik és formálják, folyamatosan és egyre nagyobb intenzitással. A televízió programjai, filmek, videoszalagok, könyvek, folyóiratok és újságok jelentős hányada közvetíti, sőt árasztja nemzedékünkre a „gyomkultúrát”. E kivédhetetlen hatásokkal szemben kiszolgáltatottak vagyunk, ha nem kíséreljük meg ezeket a hatásokat kompenzálni általunk kezdeményezett, más alternatívákat kínáló hatásokkal, akciókkal, nemesebb szórakoztatással, igazi kultúrával és valódi értékek teremtésével. Ha valami esélyt keresünk a helyzet megváltozására, elsősorban új szórakozási, szabadidő eltöltési igények keletkezésére számíthatnánk, ha ezek kínálatára, felkeltésére lennének törekvések, megvalósítható elképzelések. Aligha hihető, hogy az egykori iskolás vasfegyelem, a diktatórikus atyai-családi szigor emlegetése eredményes lehet. Keresni kell a fiatalokkal, a jövőt építeni, szépítem akaró többséggel, új igényeik megfogalmazását, a kulturált és számukra vonzó szabadidő eltöltést. A szülők, a nagyszülők, a családok, az iskolák szerepe, a példamutatás jelentősége soha nem volt nagyobb, mint éppen ma, amikor az értékek megítélése és megbecsülése zavaros és bizonytalan. Tanakodásaim, tépelődéseim — miközben az önkormányzattól a lakosság által elvárt tennivalókat egy bizottság keretei között kellett programba foglalni - egy bizonyosságot mindenképpen körvonalaztak: nem lehet nem tenni valamit a vandalizmus, a rongálások rohamos terjedése ellen. Bizonyos az is, hogy csak rendőri intézkedésekkel eredményt nem lehet elérni. Igazi társadalmi összefogásra, együttműködésre van szükség nevelésben, szemléletformálásban és a rongáló kezek megfogásában. így is nagyon hosszú idő múlva lesz értékelhető az eredmény. Gazdaságunk javuló elmozdulásáról már sokat olvasunk, de azt tudnunk kell, hogy egy jól működő gazdaság erkölcsi alapok nélkül önmagát dönti meg. A vandalizmus társadalmi méretei pedig az erkölcsi alapok ziláltságára utalnák. Tenni tehát nemcsak a gazdaságért, hanem az erkölcs megszilárdításáért is kell. S akkor reménykedhetünk. 42 VI. évfolyam 1996. június # 2. szám
