Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 2. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Tépelődések
Renn Oszkár I1épelődések (a vandalizmus és a rongálások elleni program összeállításának ürügyén...) Kínlódik a világ, a mi kis világunk, egy évek óta növekvő károkat okozó jelenséggel, a vandalizmussal, a rongálókkal, a falfestegetőkkel, az épített és természetes környezet eseti és rendszeres rombolóival. Természetes, hogy sokakban ébred szándék ezeknek a károkozásoknak a megelőzésére, vagy megszüntetésére, s még többen elvárják, hogy egy város, egy ország fellépjen a romboló szándékok és tettek ellen. * * * Amikor számbavesszük a jelenség sokrétűségét, a vandál cselekmények fajtáit és féleségeit, az elkövetők korát, iskolázottságát, a cselekmények időpontjait, szokásait és rendszerességét, egyre inkább kiderül, hogy az okok és összefüggések rendkívül bonyolultak. A kérdések és feleletek sokasága tolul elő, kétségek és bizonyosságok közepette keresi a nem erre a vizsgálódásra érdemesült laikus a megoldásokat, de legalább a sok kérdésre az értékelhető választ. A nem szakember tépelődései ugyanakkor, még ha nem a tudományos elemzések módszereit követik is, valamelyest segíthetnek a növekvő veszély értékelésében és megelőzésében, további segítő gondolatok, szándékok és tevékenységek felébresztésében. * * * Hallgatva rádiót, olvasva újsághíreket, nézve a képernyőre, nap-mint nap ömlenek a hírek a vandál tettekről az erősek „eredményeiről”, s eközben arra kell gondolnunk, hogy törvényszerű ez? így kell ennek lennie? Valami objektív szabály meghatározta az emberi társadalmi fejlődés folyamatában a silány erőszakoskodásoknak ezt a ma megélt és még talán megélhető szakaszát? Nincs igazi tiszta felelet. Bizonyos, hogy az előző nemzedékek valamit elrontottak, s így nem lehet nándent csak a mai fiatalokra kenni. Az ismert és ismeretlen okok is a társadalmi és gazdasági fejlődés nagyon sok következményéből származhatnak. * * * Túlzott a szabadság? A sokat vágyott, a megharcolt és megszenvedett szabadságot is melléértelmezzük? A klasszikus (vagy nem is tudom milyen) szabadság, a demokrácia, a liberalizmus, a piacgazdaság, stb. sajátos értelmezése előtérbe lökte a sokak által fennen hangoztatott, sok mindenre felmentést adó alapelvet: „mindent szabad, amit a törvények, a jogszabályok nem tiltanak.” Ez az elv természetszerűen a diktatúrák utáni társadalom morális fellazulásának egyik alapja. A többévezredes erkölcsi, magatartási norrfiák, az együttélés, a megértés, a segítés és a szeretet íratlan szabályai már nem kötik az önmaguknak teljes szabadságot igénylőket. Az önmegvalósítás jogán lényegtelenné válik számukra minden olyan kötelék, kötődés, család, otthon, haza, környezet, stb., mely némi belső akadályt jelentene elképzelt, vagy el sem képzelt életpályájuk megvalósításában. A „mindent szabad” tehát egy nagyon veszélyes irányzat és aligha lehet a személyiségnevelés elfogadható elve, mint ezt soksok negatív tapasztalat és következmény igazolja. VI. évfolyam 1996. június # 2. szám
