Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Assisi Szent Klára
A kavics csikorgása jelzi, hogy valaki jön. A testvérek felállnak és kimennek a templom elé; tizenkét gyertya fénye fogadja Klárát. Ferenc a Szent Szűz oltárához vezeti, s a leány a földre borul. Körülöttük állnak a testvérek, közöttük Rufino, Klára unokabátyja. Ferenc szándékára, eltökéltségére vonatkozó kérdéseket tesz fel Klárának; a leány halk, elfogó- dott hangon felelget. Leteszi a szerzetesi fogadalmakat. Kijelenti, hogy életét teljesen és minden fenntartás nélkül Istennek szenteli. A világi életről való lemondás jeleként Ferenc levágj a leány haját. Elvégeztetett. A Te Deum hangjai szárnyalnak a hunyorgó csillagok felé. Klárát azon nyomban egy közeli bcnedekrendi női zárdába kísérik. 3. Az események gyökerei messzire nyúlnak, még a Klára születése előtti időikbe. Barbarossa Frigyes - aki a római birodalom visszaállításának legfőbb akadályát az egyházi államban látta — 1172-ben elfoglalta Assisit. Ez a Comune, az önálló városköztársaság fejlődésének végét jelentette. A császár megbízottja, Konrád von Urlingen fészkelte be magát a fellegvár ba. Assisi népét mély szakadék osztotta két táborra: gyűlölködve fordultak szembe az idegen uralmat kiszolgáló gazdag nemesi családok, a „nagyobbak” — maiores - és a köznép, a „kisebbek” — minores. Az elnyomás évei alatt a valaha virágzó városka elszegényedett: a német uralom megbénította fejlődését. Újabb háborúk, éhínség és jár ványok fokozták az elégedetlenséget. A nép gyűlölete egyaránt irányult az idegenek, meg a velük cimboráló „nagyobbak” ellen. A nemesek udvarában állandóan felnyergelt lovak várakoztak; csak fegyveres kísérettel mertek az utcára lépni. Mindkét fél csak a kedvező alkalmat várta a leszámolásra. 4. A Scifi család a város gazdag és előkelő családjai közé tartozott. Assisi központjában laktak, a székesegyház közelében. A család feje Klára apja, Favarone volt, igazi feudális úr. Klár ának, mint minden leánynak, anyja volt első eszményképe. Ortolana asszony jótékonykodásán keresztül figyelme a szegényekre, és a nélkülözés okozta szenvedésekre terelődött. Anyja „iskolájában” tanulta meg a szegények iránti részvét és szeretet érzését, a segítés keresztényi kötelességét. Szellemi fejlődése során első felismerései elmélyülnek: mikor az Evangéliumban olyan igazságokra bukkan, miszerint nehezebb a gazdagnak bejutni a mennyek országába, mint a tevének átmenni a tű fokán, meg hogy amit a legkisebbeknek teszünk, Krisztusnak tesszük, s hogy a tökéletesség útja az, hogy „oszd szét mindenedet és kövess engem”, — szívének sugallatai a kinyilatkoztatás fényében ragyognak fel. Boldoggá tette a tudat, hogy emberi részvétének ösztönzései egybeesnek Krisztus tanításával. Talált, felfedezett valami fontosat — és ezt soha többé nem akarta elfelejteni. Lelkében bontakozni kezdett az Isten országa, mely - mint a mustármag - a legkisebb magból a legterebélyesebb fát növeszti. A gyermeklánynak, aki értelme első nyiladozásától hozzászokott az adás öröméhez, szenvedélyévé válik a nélkülözők segítése. Amit csak tud, megvon magától, és a személyzet meg a rokonlányok segítségével összegyűjt a nagy háztar tásból, és a szegényeknek viszi. Korán alkalma nyílik megtapasztalnia az élet sokfajta nyomorúságát, beletekinteni az elesettek és kitaszítottak könyörgő és hálás szemébe. És észre kellett vennie e tekintetekből, hogy ő a nyomorultak előtt a segítés puszta tényével Isten jóságát képviseli, Istent magát - Aki jelen van minden önzetlen jócselekedethen. Klára így - szinte észrevétlenül — belecsöppent a „küldetésbe”. És megvolt benne az erkölcsi komolyság, hogy átérezze, mire kötelezi ez őt. 8 VI. évfolyam 1996. március # 1. szám
