Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Assisi Szent Klára
Az igazság felismerése láncreakciót indít el az igaz emberben. A kis igazság — ha van ilyen! — több igazságot követel, egyre többet; az igazság expanzív természetű. Klárának elöbb-utóbb fel kellett tennie a kérdést: élete összhangban van-e értelme felismerésével, lelke legmélyebb kívánságaival? És be kellett vallania, hogy nincsen. De mit tehet egy leány, aki nemesi családba, a bőség és fényűzés kiváltságába született? Van-e mód kitörnie ebből a környezetből, hogy belső inspirációit követhesse? És mit is akar tulajdonképpen? — erre is nehezen tudna felelni egyelőre. Kellene valaki, aki tisztába hozza önmagával, és megmutassa az utat, melyen haladnia kell. Ilyen volt a serdülő Klára lelkiállapota egészen addig, míg nem találkozott valakivel, az Útmutatóval: „en garde” állt, a maga részéről készen, várakozva a Gondviselés döntésére. 5. Az élet olyan eseményeket produkált, melyek megerősítették a hallgatag és gondolkodáshoz szokott leány régi gyanúját: ugyancsak ingatagok és hamisak azok az előjogok, melyek a kiváltságosak életét körülbástyázzák, s a védettség, az ősi jogon biztosított „nagyság” látszatát keltik. Vannak idők, amikor a leglényegesebbnek vallott dolgokról is kiderül, hogy lényegtelenek. A politikai események úgy hozták, hogy Konrád von Urlingennek csapataival Spoletóba kellett vonulnia. A nyomás pillanatnyi enyhülése elég volt ahhoz, hogy a régen lappangó szenvedélyek kitörjenek. Assisi népe megrohanja, elfoglalja és földig rombolja a Rocca-t, a Sziklát, a fellegvárat. Újra megalakul a Comune, kinevezik a konzulokat és a magisztrátust. A nép haragja az elnyomók legyűrése után az idegeneket kiszolgáló „nagyok” ellen fordul. Az üldözőbe vett családok elhagyják városi palotáikat és vidéki kastélyaikban húzódnak meg. A Comune csapatai egymás után foglalják el ezeket az erősségeket, s amikor Perugia befogadja a menekülő nemeseket, sőt segíti is őket, kitör a háború Perugiával. Ebben a háborúban a Comune oldalán részt vesz Bernardone Péter, a gazdag posztókereskedő Ferenc nevű fia is. A csatát elvesztik: a fiatalember Perugiába kerül fogságba. Életrajzírói szerint könnyű szívvel viselte a rabságot: sokat énekelt, hogy fogolytársait felvidítsa. Az események a Scifi családot is Perugiába sodorják. Favarone és a nagybácsik a Perugiába menüitek többi nemessel együtt az assisi Comune ellen harcolnak váltakozó sikerrel. Az ember képzeletében különös kombinációk kísértenek. Lehet, hogy a harc forgatagában találkozott Favarone úr és Bernardone Ferenc? Bizonyára ismerték egymást: mindketten a kisváros jelentékeny személyei közé tartoztak. Talán fegyvert is emeltek egymásra, az oltárra emelt szűz apja és a világfi, aki rövidesen remete-életet kezd, rendet alapít, s a középkor legnagyobb, máig ható vallási megújulását indítja el. Mint ahogy az sem lehetetlen, hogy Ferenc a peragiai fogság alatt találkozott Klárával. Nem lehetett sok a foglyok száma; s Ortolana asszony, a szenvedélyes segítő, éppen honfitársairól feledkezett volna meg? Mindez a képzelet játéka csupán, amiről a források nem beszélnek. A későbbi események azonban — a megbékélés, a nemesek visszatérése Assisibe — arra utalnak, hogy a perugiai foglyok nem szenvedtek a száműzöttek bosszújától; talán a fogság alatti érintkezés közelebb is hozta az ellenfeleket. Azok a bizonyos malmok lassan őrölnek; a Gondviselés gyakran alkalmazkodik az élet görbe útjaihoz. A foglyokat egy év múlva hazaengedik; lassanként hazatérnek a nemesi családok is. Az élet - némileg megváltozott formák között — folyik tovább. E változásokat Klára és anvja vették észre legkevésbé: aki szolgálni akar, hamarabb megtalálja a helyét, mint aki uralkodni. A serdülő leány egyre erősebben érzi az ellentmondást vágyai — magában talán máj- „hivatásnak” nevezi — és élete között. S míg a korabeli ifjúság .Bernardone Ferenccel az élén táncol és mulat, ő latinul olvassa az egyiptomi remeték történetét. VI. évfolyam 1996. március # 1. szám
