Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)

1996 / 2. szám - KÖZÉLET - Denke Gergely: Mocsáry Lajosról

állapítja: „Mocsáry már 1860-ban, pályája kezdetén elérkezett oda, ahová Eötvös és a róla elnevezett 1868. évi nemzetiségi törvény, s a magyar uralkodó osztályoknak a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó politikusai 1918-ig sem érkeztek el...” A másik jeles Mocsáry-kutató történész, Tóth Ede pedig ezt mondja róla: „...a magyar hatalmi körök politikai útja a leghaladóbb polgári pártok által elért csúcsokon sem múlta felül azt a gondolád rendszert, amelyet Mocsáry alapelveiben már a XIX. század derekán kialakított.”

Mocsáry Lajos 1860-ban az andornaki udvarház gazdája lett, borsodi birtokos. Menten bevonták a megyei közéletbe. 1861-ben már a mezőkövesdi választókerület képviselője. A Deák-párt soraiban feltűnő politikus bemutatkozó beszédéből kiviláglott, hogy a Habsburgokkal való kiegyezés helyett a nemzetiségekkel való megegyezés híve. Az országgyűlés feloszlatása utáni „szélcsendben” különböző tisztségeket vállalt a református egyházban, egyebek között a Sárospataki Kollégium algondnokságát. A protestáns egyházakat — autonómiájuk miatt — az államhatalommal vívott küzdelem társadalmi bázisának tekintette, s az egyházi fórum nyújtotta lehetőséget is felhasználta eszméi hirdetésére. Borsodi választói bizalmából újból bekerült az országgyűlésbe. Időközben azonban a politikai életben egyre inkább eluralkodott a „kiegyezési hajlandóság”. Deák, Eötvös és párthíveik többsége kezdte nyíltan feladni pártjuk korábbi haladó programját, Mocsáry így figyelmét-erejét a kiegyezés elleni széles nemzeti mozgalom kibontakoztatására kívánta fordítani. Ügy vélte, hogy az országgyűlés helyett a megyei közéletben többre lehet jutni ez ügyben, s elvállalta az alkalmas „harci pozíciónak” látszó alispánsá- got Borsodban, így 1867 tavaszán kikapcsolódott a „nagypolitikából”. Űj minőségében sokat tett a reformkor és 1848-49 hagyományainak ébrentartásáért.

Az ő elnökletével működő emlékbizottság számos, Miskolc városképéhez ma is jellegzetesen hozzátartozó emléket létesített. A híres borsodi ellenzéki vezérnek, Palóczy Lászlónak síremléket készíttetett. Ösztönzésére a megyeháza dísztermében elhelyezték Palóczy, majd Szemere Bertalan arcképét. A budapesti Petőfi-szobor alaptőkéjének gyűjtését is Mocsáry szervezte Borsodban. Renováltalta a megyeházát, felújíttatta a rabkórház felszerelését. Javaslatára a század elején uzsorakölcsönök ellensúlyozására alakult „Reviczky-magtár”-at modern pénzkölcsön és mezőgazdasági hitelügyletek forgalmazására alkalmas részvénytársulattá szervezték át. Mocsáry nevéhez fűződik a miskolci Nemzeti Casino újjászervezése is. Korát megelőző felismeréssel szorgalmazta a megyei fegyház javító-nevelő intézmény- nyé alakítását. Sokat tett a megyei közlekedés fejlesztéséért is. A Budapest-Miskolc vasúti fővonal szárnyvonalának kiépítése körüli tervezések és tárgyalások során Miskolcot fogadtatta el a gömöri vonal kiindulópontjául. Az ő irányításával készült a megyei úthálózat kiigazítása is. Megszilárdította a megye közbiztonságát, megszervezte a betyárok elleni óvintézkedéseket. (Ekkoriban tűnt fel a borsodi tájakon a hírhedt Vidrócki...) Tevékenysége, az, hogy rövid idő alatt mily nagyot lendített megyéje és Miskolc város fejlődésén: országos elismerést váltott ki. S hogy Borsod az ellenzéki, függetlenségi mozgalmak erős támasza lett, nem kis mértékben szintén neki tulajdonítható.

Az alispáni tisztéről leköszönő Mocsáryt 1869-ben Miskolc népe („forró lelkesedéssel”) ország- gyűlési képviselővé választotta. (Andornakon még 1947-ben(!) is megvolt a nehéz selyemzászló, melyet hálás miskolci honleányok hímeztek képviselőjüknek.) A kormány azonban - éppen a borsodi ellenzék lendületét megtörendő — választási terrorral 1872-ben kibuktatta Mocsáryt a képviselőségből. Jó ideig csak a sajtóban kapott teret az immár kormányképességre törő álellenzéki Tisza Kálmán leleplezésére. Az ellenzékiek Tisza vezette csoportjának nagy „pálfordulása” körül országos vita támadt. Mocsáry híre e vita során különösen is megnőtt. így történhetett meg, hogy Kecskemét — mely egyébként mindig sokat adott arra, hogy országos képviseletét saját köréből állítsa ki - most a, jeles Mocsáryt” választotta képviselőjének. Országos hatása is lett ennek a választásnak: elősegítette a balközép párt elvfeladó politikájával elégedetlen képviselők csatlakozását a Függetlenségi Párt megalakulását előkészítő csoportosuláshoz. Az 1874 májusában megalakuló új ellenzéki párt elnöke Mocsáry lett, s tíz éven át az is maradt. Az uralkodó osztályok viszont megszilárdították a kiegyezést, a nagybirtok és a töke ural36

VI. évfolyam 1996. június # 2. szám