Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)

1996 / 2. szám - KÖZÉLET - Denke Gergely: Mocsáry Lajosról

mát, rátértek nép- és nemzetiségellenes politikájuk erőszakosabb eszközei alkalmazására. A közigazgatási apparátus és a választási törvény a nemzetiségi tömegeket, a megszigorított sajtótörvény a nemzetiségi sajtót és a politikusokat szolgáltatta ki a hatalomnak. Mocsáry szembeszállt ezzel az áramlattal. A valóságos helyzet felismerésére és megfontolására igyekezett eljuttatni magyar honfitársait. Nekünk létérdekünk — írja —, hogy „európai szomszédsági helyzetünk” józan mérlegelése alapján „állandó és szoros szövetségi viszonyban” legyünk a szomszéd népekkel, velük pedig éppen a nemzetiségeink jelentik az „összekötő kapcsokat!” Annak, hogy az összlakosságnak mindössze 51 százalékát kitevő magyarság a lakosság másik felét magába akarja olvasztani, aligha lehet több és más eredménye, mint „a nemzetiségek alarmírozása”, az, hogy gyűlöletet csepegtetünk „a vérig sértett keblekbe”, s tönkretesz- szűk népünk jóhírét a nagyvilág előtt. Kemény, gyakran vihart kavaró fellépései során Mocsáry a nemzetiségpolitikai küzdelmek központi alakjává vált.

Kitűnő szónok. Kifejezésmódjának skálája széles, kiváltképpen mestere annak, hogy egy-egy — olykor finom iróniával is fűszerezett - lényegre tapintó mondattal halomra döntse ellenfele érveit. Stílusa különösen emelkedetté válik, midőn a nemzet sorsdöntő kérdéseiről szól. E beszédei gyöngyszemei a függetlenség kivívása és a nemzetiségekkel való megegyezés érdekében elhangzó korabeli közéleti megnyilatkozásoknak. Olykor megközelítik Kossuth szónoki stílusának színvonalát. Felszólalásaival sok igaz barátot szerzett népünknek a nemzetiségi értelmiség táborából. „Románok! Zárjátok mélyen szívetekbe Mocsáry Lajost” - írta egy román újságíró. A többi nemzetiség is hasonlóan emlegette. Sok megnyilatkozása megbecsülő érdeklődést váltott ki a messzebbi külföld népeiből is, nemzetünk tisztességét növelte Európa számos országának politikai vezető körei előtt.

Mocsáry közéleti tevékenységének fontos, állandó eleme volt az írás. Politikai pályafutásának előkészítője, majd harcainak fegyvere. Mikor a reakció kiszorította a politika küzdőteréről, a sajtó pótolta számára valamelyest a „szószéket”. A publicisztikában lépett a legnagyobb nyilvánosság, a „nemzetközi közélet” fórumára is. 1888-tól munkatársa volt a L’Autriche Slave et Roumaine c. párizsi nemzetiségi szemlének, a Corresponde Russe véleményét kérte, a Mercure de France is közölte cikkét. Feltételezhetően angol és német sajtóoigánumokban is megjelentek írásai. 1905 és 1909 között a Le Courrier Européen magyarországi főmunkatársa, olyan szakértők társaságában, akik a korabeli Európa politikai egén a haladás vezércsillagai közé számítottak. - Irodalmi hagyatéka - mint Kemény G. Cábor megállapítja — „egyike a kiegyezés előtti évek és a kiegyezés kora egyik legváltozatosabb szak- irodalmi termésének. — Nincs mégegy korabeli közírónk és politikusunk, aki ilyen sokoldalúan és eny- nyire mélyrehatóan foglalkozott volna a kor nemzetiségi viszonyaival, társadalmi-politikai kihatásaival. Alá ennyire felismerte volna a kérdés sorsdöntő jelentőségét”. Ami pedig Mocsáry „műhelyének” értékelését illeti: „...elgondolkoztató, milyen forrásanyag, milyen előtanulmányok állhatták rendelkezésére, amikor az andornaki udvarházból alig fél évtizeden belül három kiforrott irodalmi-politikai munkával lepte meg (...) olvasótáborát”. Megáll tehát a summázó értékelés: „Mocsáry Lajos, a publicista a dualizmus kora egyik jelentős, a vezető politikai közírók sorába tartozó egyénisége volt. Közírói termése meggyőzően bizonyítja elvi következetességét, helytállását, cikkírói és szerkesztői felkészültségét és sokoldalúságát. Kétségkívül ő volt a dualizmus kora egyik legnagyobb függetlenségi közírója, az emigráns, lehiggadt, a nemzet valódi létérdekeit felismerő Kossuth (...) korabeli legtisztább elvi-eszmei képviselője a dualizmus sajtótörténetében”. — Közírói, politikusi munkásságát kiegészítő tevékenysége volt igen széles körű levelezése, melynek legnagyobb része „1944 őszén, az andornaktályai udvarháznak felelőtlen elemek részéről történt feldúlásakor” megsemmisült, elégett, a két nagy szobát megtöltő, több ezer kötetes könyvtár anyagával együtt. (S azzal az 1886-ban átnyújtott, ezrek aláírásával ellátott román emlékalbummal együtt, mely ma a kapcsolattörténet becses dokumentuma lenne...) Mocsárynak magyar és nemzetiségi politikusokkal, feltehetően külföldi írókkal, publicistákkal si folytatott, rendezett levelezése állítólag köteteket tett ki, közreadott része csupán szerény töredéke az egykor megvolt nagyszabású levelestárnak. Némely darabja egyenesen történelmi becsű. (1906 és 1915

VI. évfolyam 1996. június * 2. szám

37