Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)

1996 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Dörgicsey Ádám: Pünkösdi szonettek

V

A tudat csak elmélkedik A legvégső időről,

A legparányibb részletig Aprílva-bontva őröl,

VI.

Az esti láthatáron Megláttam a képet, jelet, Felrajzolta a képzelet, Már régen. Arca három.

Ahogy vízcsepp settenkedik A sziklás hegytetőről,

És számolatlan évekig Koptat, és mint hegyőr öl,

Az első: Ige, járom,

Akit csak fél a tisztelet, Akire nem neheztelek, Mert éltet minden áron.

Úgy bánik el itt most velem, E vérfoltos szakaszban Ez a piszkos történelem,

A másik ihletőnek Nyílik elébem, isteni Tündöklés ő, kinőnek

De lettem, mert szavaztam, Bírája - üldözöttje! Bánkódhatok fölötte?

Szeretetének fényei! Vezérlő harmadiknak A Nyelv csodái nyitnak!

Károly Éva: Égi hegedű

24

VI. évfolyam 1996. június # 2. szám