Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Cserniczky Dénes prózái
Cserniczky Dénes prózái Megfigyelések Engedje meg a kedves Olvasó (és a nagyrabecsült Szerkesztő Úr), hogy leítjam néhány megfigyelésemet. Ha nem lennék olyan szerény, mint amilyen vagyok, azt is írhatnám, hogy közkinccsé teszem azokat. Az emberi élet, számos tudós egybehangzó véleménye szerint a születéssel kezdődik. Tehát kezdetét veszi az élet, amelyben az ember az első pillanattól az utolsóig néz, figyel, megfigyel, tapasztal. Ezeket a megfigyeléseket sokszor leírja, sokszor nem. Némelyik elszáll, némelyik nem. Némelyikből közmondás lesz, vagyis akár márványba is lehet vésni. A nagy igazságok mindig egyszerűek. Pofon egyszerűek. Csak egy példát: A szemünket szólja ki, hogy például: - Magyarországon majd’ mindenki ért a futballhoz, kivéve a mindenkori csapatkapitányt. Persze, ha ő lemond vagy lemondatják, akkor már ő is. — Vagy: — Azt mondta egyszer nekem egy idős, atyai jóbarátom: „Ma már bölcs ember vagyok. Kar, hogy ehhez meg kellett öregednem.” Saját megfigyelésem: Milyen igaza van! Tegyük azért gyorsan hozzá, hogy az öregség és a bölcsesség nem egymással szinonim fogalmak! Bizony vannak ostoba öregemberek is. Ok fiatalon sem voltak jobbak, sőt talán szebbek sem. — Téijünk át a történelemre. A II. világháború 1945-ben ért véget. Azóta „béke” van. Nem számoltam utána, de úgy durván megsac- colva, ebben az 1945 óta tartó „békében” talán több ember pusztult el (helyi háborúk, terrorizmus stb.), mim a II. világháborúban. Maradjunk a történelemnél: — Nem hittem el, hogy igaz: a történelem ismétli önmagát. Régen azt mondták: Magyarország a három millió koldus országa. És íme ma is igaz. Ma újra a három millió koldus országa vagyunk (munkanélküliek, nyugdíjasok). — — Végezetül engedjék meg, hogy feltegyek egy találós kérdést, melynek megoldása is megfigyelésen alapszik. A kérdés: Miért drága a hús? Válasz: Mert olcsó húsnak híg a leve! Hogyan ejtjük ki?! Odisszeusz vagy Odüsszeusz ? Ez itt a kérdés. Kezdetben volt: Odisszeusz. Dédnagyapám, aki kántortanító volt, hatalmas ember hatalmas bajusszal, azt mondta: Odisszeusz. Nagyapám, akinek doktorátusa volt, azt mondta: Odisszeusz. Édesapám, aki rendkívül művelt ember volt és akivel sokat és sokszor beszélgettem, azt mondta: Odisszeusz. Én az egri cisztercita gimnáziumba jártam. Ott azt tanították és mondták a tanárok, tehát így tanultam meg: Odisszeusz. Mivel dédnagyapám is már tanulta valakitől, és az a valaki is valakitől, logikus tehát, hogy ezt az Odisszeuszt évszázadok, sőt évezredek adták át egymásnak ebben a változatlan formában: Odisszeusz. És egyszer csak, mint derült égből a villám (lásd még mennykój jött Odüsszeusz. Honnan? Ki találta ki? Kinek az agyában született meg? Rejtély! És Odüsszeusz mintájára és hatására jött Püthagorász a jó öreg Pithagorász helyett. Istenkém! Pithagorász tételéből Püthagorász tétele lett. Sőt vannak, akik olyan húrokat pengetnek (természetesen görög eolhárfán), hogy Olümpiai játékok, Olümpiai bajnok. Egyszer összehozott a sors egy echte original göröggel. Azért mondom, hogy echte original, mert Görögországban született. Iskoláinak egy részét ott végezte, aztán átkeveredett Magyarországra. — Szevasz. — — Szevasz. — Mivelhogy ismertük már egymást előbb is. — Tudsz még görögül írni-olvasni? — kérdeztem. — Hát hogyne. Miért? — — Légy szíves írd le nekem görög betűkkel, hogy Odisszeusz. — Leírta. — Most olvasd ki. — Odisszeusz — mondja ő. — Nem Odüsszeusz? - kérdem én. — Micsoda? Odüsszeusz? Ki találta ki ezt a hülyeséget? - Én sokkal finomabb formában és tisztelettel kérdezem: Ki találta ki ezt?! Szegény Odisszeusz, ő is megjárja a maga Odisszeáját! 22 VI. évfolyam 1996. június # 2. szám
