Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)

1996 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Víz László: Szent Januáriusz névcsodája

üldözéséről a szerző érvként is, historikumként is felsorakoztatta. Az is logikusnak és meggyőzőnek ítéli majd, hogy a rómaiak - hitbéli és politikai meggyőződésük miatt szálltak szembe az egyre terjeszkedő, terebélyesedő kereszténységgel szemben. Alapállásuk nem volt és nem is lehetett más: aki nem tiszteli Róma isteneit és nem hajlandó a köteles tisztelet jeléül áldozatot bemutatni, vagy legalábbis elismerni a római előírások idevonatkozó érvényességét, azt meg kell büntetni. Ezek a megtorlások kemények, igen csak kegyetlenek voltak, hiszen a hűtlenséget minden nagyhatalom a legkínzóbb formák közt torolta meg. Víz László tehát történelmi visszapillantással vezeti be Szent Januáriusz, a vércsoda ügyét. A nem is akármilyen névsort a császárok adják, Néró, aki felgyújtotta Rómát, hogy a keresztényekre foghassa, aztán Domitianus, Traianus következik, ha nem is elriasztó mértékben, de részt vállalt ebben a nem mindennapi emberirtásban a valóban bölcs és filozófus Marcus Aurelius, mert ő sem léphetett ki hatalma köpenye alól, aztán itt van Septimius Severus, és némi enyhülés után Decius és Diocletianus. És aztán Januáriusz, 305-ben. És azóta a vér, május első vasárnapján, szeptember 19- én és december 16-án folyékonnyá válik, hogy aztán újraszáradjon.

A jelenség évszázadok óta izgatja az emberi észt, az emberi lelket és a hit körül somolygó képzeletet. Nagy nevek szólaltak meg az időben, amióta a két üvegcsőben őrzött vér a nápolyi hívők elragadtatására és megnyugtatására „alakját” változtatja.

Mi sem természetesebb, hogy egy ilyen jelenségnek, az évszázadok óta tartó, néhány kivételtől eltekintve megszakítatlan előfordulási láncolatnak irodalma támadt. A vértanú aktáktól a mai napig szakadatlan a vélemények és ellenvélemények sora. Vizsgálat lép a vizsgálat helyébe, a tudomány igyekszik magyarázatot, az ésszerűség határain belül megfogalmazható magyarázatot találni — vagy elvetni a csoda tényét, még úgy is, ha rejtett, de rajta kapható hamisításokkal akar a háta mögé jutni a valóságnak.

Nem így a nápolyiak! A körmenet elindul a jelzett napokon és a nép, az utca, a nápolyi sikátorok népe fel egészen a finnyásan elegáns olasz dámákig, hangos sóhajtások között álmélkodik, ha a vér bemutatja a csodát.

Amindenkori hatalom sokféleképpen viszonyult ehhez a csodához. 1659-től folyamatosan jegyzik fel a vér csodáját. A megfigyelő és kíváncsi szándék olykor merésznek tűnő eljárásokhoz folyamodott - írja a szeiző: A történész R Gaguin, a trinitárius atyák generálisa, feljegyezte, hogy a dómot és a relikviákat 1495-ben meglátogató Vili. Károlynak ezüst botocskát adtak a kezébe, hogy maga győződjön meg a vérmaradványok keménységéről. Amiből az is következik, hogy akkoriban a fiolák zárása nyitható volt. Adatunk van arra is, a nyitható állapot még 1646-ban is fennállt. Ebben az évben ugyanis vita támadt Filomarino bíboros és a kincstár felügyeletével megbízott testület között mivel az érsek cseppeket adományozott a szent véréből a királyság előkelő híveinek. Sőt: a 18. század elején került sor arra az adományozásra, mely jórészt kiürítette a kisebbik fiolát; a benne lévő vért a spanyol V Fülöp kapta meg.”

Nem a mi gondunk, most ítéletet mondani az elmúlt századok embereinek kapzsisága, az elképesztő hatalmi téboly fölött, de nem ál t itt és most, e téma kapcsán is rávilágítani, hogy az ember nem mindig aggatja értő kézzel a tisztelet és méltóság ruháit a kiválasztottakra.

Ezt a témájánál fogva is érdekes, a modern ember számára a múltbanyúlás érzetét is kölcsönző történelmi áttekintést, nevezhetjük nyugodtan komoly irodalmi ízléssel és a tárgyhoz simuló hasznos szándékkal megfogalmazott tanulmánynak. A hívő ember credo, quia absurduma épp úgy válasz lehet a kötet állítására, mint az a meggondolás, a kétkedőknek az az álláspontja, hogy felfedezhető lehet az összetételben valami, ami az emberi gondolkodásnak, következésképp a tudománynak is lehetőséget nyit a válaszadásra.

Addig van Nápolyban Szent Januáriusz tisztelete, a vér évenként háromszor a szárazból cseppfolyóssá válik, és Nápoly népe ujjong örömében. Mert eleven kapcsolata van az Istennel, aki ezt a csodát nekik adta. Meg az emberiségnek. Elgondolkodtatás céljából is netán?

VI. évfolyam 1996. március # 1. szám