Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Czakó István: Európa lelke
Nem felesleges időtöltés ezzel a témakörrel közelebbi barátságot kötni, az Ecclesia sikerkönyvként programozta be Víz Lászlónak ezt az újabb történészi búvárkodását a martirológiában. Mert végül is az olvasó azzal a belső békével és megnyugvással teszi le a kötetet, hogy a természeti és természetfeletti szférák között a kapcsolat állandó. A végtelen Isten a próféták nyelvén szól hozzánk, vezeti akaratunkat, cselekvéseinket, életünket a boldogulás útján, az üdvözülés felé. Amikor pedig szükségét látja, a természeti világban uralkodó törvények érvényességét felfüggeszti, mert céljait így akarja-akarhatja még nyilvánvalóbbá tenni az emberek előtt. Az elmélkedő és a belső történéseket valóban végigélő emberfiának a transzcendencia nemcsak fogalom, de tényező is az itteni vándorút - ján. Alázattal veszi tudomásul, ha a Pantokrátor, a Mindenható lehajol az ő vándorló-zarándokló népéhez, hogy reményt, erőt és a hitben való megtisztulást árasszon, osszon szét azoknak, azok között, akiket a folyton áramló történelem naponta tesz próbára — hitbélileg is! Czakó István: Európa lelke A kötet borítóján, elöl-hátul, Európa térképe. A címlapon kilenc fotó, középen látható a szerző és az egri érsek — ő teljesen a liturgiának öltözve — a zarándokok szorító gyűrűjében. A mű élmény-anyagát a szerző 1995. március 31-én zárta le. Ez a dátum díszíti az előszó szövegét is. Ideidézzük a nem hosszú felvezetést, annak bizonyítására, hogy Czakó István felhívásának tettünk eleget: „Nagy élmény utazásaink közben Európa műalkotásait látni. De mindennél nagyobb az ember. A kötetben ezt szeretném bemutatni. Európa sok részén járhattam, sok műalkotást megcsodálhattam, de ahogyan telik az idő, és kristályosodik mindjobban lelkemben az igazi érték és élmény, egyre világosabban látom, hogy a legnagyobb élmény az ember. A kötetben ezekből az élményeimből szeretnék közreadni. Azt is mondhatnám, hogy Európa keresztény lelkiségével találkoztam. Lehet, hogy ez így bizonyos beszűkültséget jelent. Ezt azonban vállalom. Aki mást lát, írja meg saját élményeit. En ezt láttam, és csodáltam. Kérem, csodálkozzcmak velem. Eger, 1995. március 31-én a bzerzo Igyekeztem a legteljesebb pontossággal idemásolni ezt a megnyilvánulást, hogy az elfogultság vádja ne vetődhessen rám. Három mondatát még kiemelném, mert végigolvasván ezeket a röppenő- futtatott beszámolókat, hiányérzetem támadt. Szerző azt úja: „Azt is mondhatnám, hogy Európa keresztény lelkiségével találkoztam. Lehet, hogy ez így bizonyos beszűkültséget jelent. Ezt azonban vállalom.” Szerző tehát azt állítja, hogy Európa keresztény lelkiségével találkozott. I liggyünk neki. Semmi kétségem afelől, hogy a vándor, a zar ándok, a hívő elindulhat manapság is Rómába, Compostellába, Lourdes-be, a Balkánra, fel Északra, Párizsba is, Katalóniába is, a szomszédos Ausztriába is, hogy a keresztény lelkiséggel szembesüljön. De Európa lelkét — bár közelfekszik a két fogalom, hiszen a kereszténység két évezrede neveli-hatja át ezt tíz öreg kontinenst —, ennek a vénséges-vén Európának, VI. évfolyam 1996. március # 1. szám
