Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Dr. Misóczki Lajos: A gyöngyösi Katolikus Legényegylet - Kolping-család
Dr. Misóczki Lajos A Gyöngyösi Katolikus Legényegylet — Kolping Család 1865-1995. Magyar földön először a Pesti Katolikus Legényegylet alakult meg Kolping Adolf szellemében - 1856. szeptember 8-án. Kolping eszméje csakhamar tovább terjedt. Pozsony (Bratislava), Óbuda, Temesvár (Timisoara), Sopron, Nagyszombat (Ti nává), Esztergom, Vác, Gyulafehérvár (Álba Iulia), Székesfehérvár, Veszprém, Kismarton (Eisenstadt), Győr és Pécs után - 1865. július 7-én létrejött a Gyöngyösi Katolikus Legényegylet, alakulási ideje szerint a 16. szervezet. Az alapítás úttörő munkáját Bányász Sándor gyöngyösi, felsővárosi segédlelkész vállalta. Az 56 főnyi egylet egyházi elnöke Béla József felsővárosi plébános, egyházi alelnöke Bányász Sándor, világi alelnöke Streitman József kötelesmester lett. Az 1865—1875 közötti időszak a megalapozás ideje volt. Az egylet létszáma a hirtelen bővülő társadalmi kapcsolatainak köszönhetően 217-re emelkedett. A minden iparágra kiteijedő befolyása, a város lakosságának érdeklődése megerősítette társadalmi súlyát. 1866-ban a legényegylet létrehozta könyvtárát, 1870-ben pedig az egyleti önképzőkört. 1865-1875 között az egri egyleten kívül 6 legény- egylettel állt kapcsolatban. A céhes rendszer 1872. évi hazai megszűnése egy időre Gyöngyös kisipari fejlődését is visszafogta. Az iparosélet-legényegyleti élet aláhbszállt, 1875-1887 között szünetelt is. Eeltehető, az egylet világi vezetői közötti súrlódások és az iparoslegények megélhetési gondjai is közrejátszottak a működés szünetelésében. A vezetők egyenetlensége miatt csak a könyvtárok működött, ellenben az irattárok 1872-1881 között fokozatosan elkallódott. Ebből az átmeneti megtoipanásból emelte ki Krassi Félix plébános az egyletet. Megnyerve az ipartársulat iparosköreinek támogatását, újjászervezte az 1881-1885 között alsó- és felsővárosi egyletre szétvált legényegyletet - egyesítette a két csoportot, és a „központi” egyleti épületet (a mai Kolping-épület helyén állt) felújítva, valódi otthont teremtett az új tagtoborzás folytán 102 főre bővült csoportnak. A központi, 3 helyiségből álló legényegyleti épületben mozgalmas élet indult, az egylet kisebb épületében pedig könyvtárat és előadó helyiséget alakított ki az új egyházi és világi vezetőség. Az újjászerveződés után, 1887-től 1914-ig a Gyöngyösi Katolikus Legényegylet első virágkora következett. 1890/1891 telén a legények megalapították a színkört, amelyben 1895-ig évenként átlag 4 alkalommal sikeres, „léleknemesítő” színielőadást mutattak be. Ezek és az iparos táncrendezvények bevételének felét az egylet bútorzatának, könyvtárának gyarapítására, másik részét segélyezésre fordították. A műkedvelő csoport az 1896. évi millenniumi emlékév gyöngyösi rendezvényein rövid jelenetekkel, a városi ünnepen „állóképpel” (=életképpel) szerepelt. Ezért az egylet a budapesti központtól megkapta „Az ezeréves Magyarországot ünneplő Katolikus Legényegylet negyvenéves fennállásának emlékére” feliratú emlékérmet. 1899/1900-ban a 16 tagú zenekart, 1904-ben a 24-tagú énekkart alapították meg az egyletiek. Az énekkar 1904-ben elsőként rendezett jótékonysági hangversenyt az azévi gyöngyösi tűzkárosul- tak megsegítésére. Ettől kezdve minden évben rendezett az egylet egy-egy színi előadást, vagy hangversenyt, amelynek a bevételét segély célra fordította. 1905-ben a szegény gyermekek ruházatára, 1906- ban az egyedül élő idősek téli tüzelőjére, 1907-ben az árva gyerekek támogatására, 1908-ban a rokkantak és bénák ellátásra használta az összegeket. VI. évfolyam 1996. március # 1. szám
