Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Török József: Dolgozni az emberiség boldogságáért
aggódott fiáért. Irodalmi vonzalmai a fiatalember szívének jogos megnyilatkozásai voltak, filozófiai nyi- ladozásai a hideg, számító ész felszínre törésének, eluralkodásának jelei. Miként szólhat a XIX. századi apa tőle távol élő fiához legközvetlenebbül, mint levélben? íme, részlet Heinrich Marx atyai intelméből: „Néha nem tudok védekezni a szomorú gondolatokkal szemben, amelyek meglepnek s nyugtalanítanak, mint valami sötét előérzet: hirtelen kétség rohan rám és azt kérdem magamtól, vajon a te szíved még nyitva áll-e azon drága éizclmek előtt, amelyek itt a földön oly nagy vigasztalást jelentenek az érzékeny lélek számára? Vajon az a ritka démon, amely szívedet zsákmányként fogva tartja, az ég küldötte, vagy ellenkezőleg, Faust lelke? Azon töprengek, vajon képes leszel-e valaha is megízlelni a családi élet egyszerű örömeit és boldoggá tenni azokat, akik téged szeretnek?” A fiatalember ezalatt, időközben megtalálta a szükséges jelzőt Georg Wilhelm Friedrich Hegel filozófiájának segítségével s ez pedig nem más, mint a vitatkozás mesterségét jelentő dialektika szóból képzett dialektikus jelző. Csakhogy a Hegel-féle dialektika nem az, amit az ó- és középkorban értettek e szón. Hegel szármára a dialektika kibékítés egy állítás (tézis) és annak tagadása (antitézis) között, de már megemelt szinten, ami a szintézis. Ez az az eszköz, amire a fiatal Kari Marx gondolkodásának szüksége volt, mert ezzel a kapitalizmus és a proletariátus tézis-antitézis szembesítéséből az emelkedett szintézisben az eredmény az osztálynálküli társadalom. S mindezt miért kellett átismételni az érző szívű irodalmárból lett hűvös agyú gondolkodó kapcsán? Az emberiség boldogítása miatt, mert ez a XX. század során olyan jól sikeredett, hogy még most sem vagyunk a végén. André Frossard-nak volt bátorsága rámutatni arra, hogy az osztályharcból levezetett társadalomelmélet nem más, mint üdvtan. Frossard személye azért jelentős, mert ő igazán otthon volt a marxizmusban, lévén apja hosszú éveken át a francia kommunista párt főtitkára. Az ateista üdvtan tehát az ember önmegváltásának himnikus magasztalása és a zsidó alapokon nyugvó hagyományos keresztény gondolatvilág egyeduralomra törő ellentéte. Kezdődik az eredeti bűnnel, ami az eredeti tőkefelhalmozás, folytatódik a Szegény által véghezvitt megváltással. A kereszténységben az emberré lett Isten, Krisztus a szegény; Maixnál a proletár, az istenné lett ember az osztályharc során önmagát váltja meg. Az egyiptomi fogság a kapitalista gyárműhelyek pokla, az Ígéret földje pedig a kollektivizmus paradicsoma. Természetesen az újmódi egyház segít az extra ecclesiam nulla salus mintájára, mert a párton kívül nincs üdvösség. Nem maradhat el a tévedhetetlen Tanítóhivatal, azaz a moszkvai pártvezetés, ahonnan emanál — kiárad az ortodox tanítás a nemzetközi mozgalom felé. A gyónás sem hiányzik, ami a nyilvános önkritika. Lehetne még sorolni a hason vonásokat hosszan, ám minden látszólagos egyezőség mellett a döntő az, hogy az emberiséget boldogítani akaró ifjúból lett forradalmár elképzelése szerint a felülről leszálló ország - osztály nélküli társadalom elérkeztét (nem úgy, mint a keresztényeknél a szeretet!) nála egyedül és kizárólagosan az osztályharccal járó gyűlölet és erőszak sőt kollektív erőszak sürgeti és hozza kézzel fogható közeibe. Ez az a fokozódó osztályharc, aminek áldozatul esett három kontinens jelentős része, ezen belül fél Európa s még ezen belül a magyar társadalom. Az osztályharc szisztematikus megkezdése (1945) után ötven évvel sem talál magára, egyszerűen azért, mert az osztálynélküliség olyannyira sikerült, hogy maga a társadalom is kimúlt. A kommunizmus kísértete járja be Európát - ijesztgette a Marx-Engels szerzőpáros 1848-ban kortársait. 1948-ban Közép-Európa „Haladás-ellenes” osztályait nem ködrémek riasztgatták, hanem tejhatalommal felruházott gonosztevők terelgették a megsemmisülés felé. Tegnap azt hihettük, hogy a kriptaajtókat sikerült rázárni a makacs és kegyetlen kísértette. Manapság tudjuk, hogy a kriptaajtón nem működött a retesz. Mostanság kis hazánkban a marxizmus egyesek-kevesek számár a vidámabb fejezeténél tartunk. Kari Marx anyja gyakorlatias észjárású holland családból származott és egy szép napon fiát a következő szemrehányással illette: „Ahelyett, hogy állandóan írsz a Tőkéről, jobban tennéd, ha te is összesöprö- getnél belőle valamennyit magadnak!” Kari Marx mai magyar' tanítványai, amint a történések bizonyítják, kevésbé a fiú példáját (tudniillik az irogatást) követik, hanem inkább az anya tanácsát. Az emberiség boldogságáéi t egész életén át küzdő és dolgozó Kari Marx pedig szemlélheti művét: az egykori és mai gulágokat, a népirtásokat és temetőket, meg az önpusztító afrikai kontinenst. Sikerült „boldogabbá” tenni az emberiséget, de még hogyan! —1 | I 1 -Ml«,, /I/! /] /___ VI. évfolyam 1996. március # 1. szám 27
