Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Török József: Dolgozni az emberiség boldogságáért
Török József „Dolgozni az emberiség boldogságáért!” A múlt század első felének időnkénti csendes nyugalmában Bonn a nyugdíjas katonatisztek, a volt állami tisztviselők és az egyetemisták városa volt. Kicsiny óvárosa szélén, közel a Rajna-parthoz, hatalmas, téglalap alapú egyeteme a nagykiterjedésű német nyelvterület minden részéről vonzotta a hallgatókat, akik az ifjú Wei ther fájdalmain fölbuzdulva terméketlen életüknek véget akartak vetni, hogy a romantikus irodalom termékeny, sőt termelékeny szerzői legyenek irodalmi tanulmányaik révén. Az az oroszlánsörényű, dús szemöldökű, Trier városában született fiatalember, aki az 1830-as évek derekán érkezett ide, Bonnba, irodalmi tanulmányai megkezdése végett, tizenöt évesen iskolai dolgozatában — melynek pontos címe: „Egy fiatalember tűnődései a pályaválasztás előtt” - nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy az életben reá váró föladatok egyetlen mondatban összefoglalhatók, s ez: „dolgozni az emberiség boldogságáéi t”. A fiatalember a romantikus irodalom verses műfajaival próbálta magát eljegyezni és költeményeket szerzett, melyekben könnytől áztatott ruházatú lányok az érzéketlen csillagok fényénél szerelmi bánatukba — mi mást tehetnének? — belehalnak, a meg nem hallgatott, kikosarazott fiatal lovagok pedig a templomok homályos zugaiban éppen akkor isznak mérget vagy gyilkolják tőrrel magukat, amikor a hűtlen ara házasságkötésekor a vetélytársnak kimondja a boldogító igent. Igazán kár, hogy ezek a költemények máig kéziratban mai adtak és nem jelentek meg a később tényleg nevet szerzett szerzőjük neve alatt. Egyet érdemes az eddigiekből megjegyezni, s ez az emberiség boldoggá tevésére törekvés. Ugyan, mi köze van egy érzékeny lelkű, irodalmár hajlamú fiatalembernek az emberiséghez, annak boldoggá tételéhez? Nagyon is sok! Bonni diákszállása keskeny ablakát éjszakánként szélesre tárva, lélekben keblére ölelte az alvó várost és az alvó világot, meg az egész emberiséget, minden éjjel, legalább egyszer, mert ekkor még nem tudta, amit Darwin is csak később fog megtudni, s még később közzétenni, hogy az ember tulajdonképpen egy némileg-törzsfejlődésileg túlbonyolított állat. Igaz, ezt majd a mi bonni fiatalemberünk boldog felszabadultsággal veszi tudomásul a tudománytól. Most azonban még hamvas lelkű és az egész emberiséget (később majd az egész állatiságot!) akarja boldogítani. Az irodalomnál azonban komolyabb táplálékra vágyakozik szelleme s hamarosan otthagyja a bonni egyetemet. Miért is ne tenné? A francia forradalmat csak mostanra emésztette meg az európai társadalom, ha ugyan annyi vért lehet csömör nélkül emészteni. A csömört segített elfeledni az a gőzgép, ami a technika győzelme, s mindenek előtt a bűvös szó, haladás, sőt fejlődés! Elég vasútra szállni s más egyetemi városba menni! A humanista retorika aXIX. század nagyhatalma, a nyomtatott sajtó hasábjain alig leplezte a polgárság diadalittasságát, s a polgártár sakból egybetevődött polgár ságnak minden oka megvolt ahhoz, hogy ne csak a pezsgőtől, hanem a diadaltól is ittas legyen. Ugyanis győzelme a másik két társadalmi osztály, az arisztokrácia és a papság fölött teljes, biztos volt, mindent elsöprőnek Ígérkező. A nagybetűs Tudomány vezette ember, szintúgy nagybetűs Haladás útján járva rádöbbent e világ, az e világ gazdagságára. Mindazt, ami itt van, ami az embert körülveszi, élvezni kell. Egyetlen szóban lehet összegezni ezt a polgári érzést, sőt életérzést, ami nem más, mint a materializmus. A szó eleje, materia latinos hangzásával még a középkori gondolkodók anyag-fogalmára emlékeztetett, akik az anyagot teremtettnek tartották, még pedig a semmiből teremtettnek, a Biblia első mondata alapján. Am ott van a szó vége, amely modern hangzású és polgárjogot biztosít a Haladás-párti gondolkodó fők gondolataiban is a szónak, amely bár kissé hosszú, ám annál ízletesebb: ma-te-ri-a-liz-mus. Lehet ízlelgetni, a karrierjét Bonnban kezdett fiatalember azonban valamit hiányol belőle. Pontosabban mellőle, előle. Egy jelzőt, igen, jelzőt, amely megkülönbözteti a görögök és egyéb ókori ásatag gondolkodók materializmusától. Meg is találja majd a keresett jelzőt, igaz, nem itt és ekkor, hanem majd ott és akkor. Hol az ott és az akkor? Heinrich Marx tried ügyvéd fia, Kari, mert kir ől is lehetne szó az emberiség kapcsán, a berlini egyetemre ment s filozófiát tanult; majd innen áttelepedett Jénába s az ottani egyetemen befejezte filozófiai tanulmányait. Apja a hitetlen, magát szabadnak hívő gondolkodó ^=\MMí VI. évfolyam 1996. március * 1. szám
